Kritika

Eggyel több film – Hárommal több esküvő

Eggyel több esküvő

Eggyel több esküvőJavier Ruiz Caldera nevével nem sokszor találkozhattunk eddig, de ha az alkotó továbbra is hasonló filmeket készít feltehetően a nagyobb közönség is megismeri majd. No nem a minőségi munka miatt, hanem mert Caldera harmadik filmje is kommersz műfaji film, abból is a legkommerszebb: romantikus vígjáték.

Előző két filmjében szintén könnyed műfajokat választott, de nem csak a stílust másolta, hanem gyakran az amerikai horror, tini-horror, horror-paródia tematikáját is. Hozzáadott egy csipet spanyol virtust és komolyan elhitte, hogy a filmművészetnek egy Spanish Movie (2009), és egy Ghost Graduation (2012) után szüksége lesz Hárommal több esküvőre is.

Ezúttal a főhős egy okosnak feltüntetett, ám szociálisan tökéletesen analfabéta biológusnő. Ruth (Inma Cuesta) egy csapat nősténnyel dolgozik együtt egy laborban, ahol ő talán a kísérleti homároknál is feleslegesebb szerepet tölt be. A film felütése egyből kijelöli az utat, hiszen egy obszcén szakítós jelenet után, kétségünk sem férhet hozzá, hogy Betty, akarom mondani Ruth a „csúnya” lány szerelmi életének totális összeomlásáról lesz majd szó. A nagyobb baj, hogy nem csak Ruth élete indul meg a lejtőn, hanem vele együtt a színvonal is. A forgatókönyvírók fáradhatatlanul gyűjtötték össze a rosszul sikerült amerikai vígjátékok összes pocsék gegjét, és tuszkolták bele, ebbe a tökéletesen elpazarolt 94 percbe. Sajnálom a vágót, akinek ezt a filmet újra és újra végig kellett néznie, és sajnálom azokat a nézőket is, akik óvatlanul jegyet vesznek majd rá.

A felhőtlen szórakozás ígéretének reményében foglaltam helyet jómagam is a mozi sötétjében nem sejtve, hogy 10 perc múlva nem csak a székem lesz kényelmetlen, de az élet is. A film egyfajta esküvői roadmovie, ahol hősnőnk az exek meghívásainak eleget téve egymás után három katasztrofális esküvőn is részt vesz. Útitársa Dani (Martin Rivas) a gyakornok, akivel az első alkalommal lefekszik, de csak a film végére jön rá, hogy szerelmes belé. Danit nem képes elrettenteni Ruth egyetlen meggondolatlan cselekedete sem, noha akad közte jó pár gyomorforgató is. A párocska természetesen egymásra talál, mi pedig visszatérhetünk a testünkbe, hogy a lehető leghamarabb elhagyjuk a termet.

A film arcpirítóan debil viccekkel próbál egy szerelmesnek alig nevezhető filmet lenyomni a torkunkon, és ezért képes feladni a kauzalitást, a jó modort, a színészi játékot, az eredetiséget, a romantikát, és a legfájdalmasabb, hogy a humort is. Milyen romantikus vígjáték az, amin nem tudunk nevetni, és nem tudunk sírni sem? Olyan, amit a legjobb lesz hamar elfelejteni! Vagy, hogy stílusos legyek a film betétdalából is indézhetnék: „Can’t you see it in my eyes/ This might be our last goodbye”

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com