Értékelés: 6/10 Így értékelünk mi »


gondoljramKern András 18 év után forgatott újra: a Gondolj rám pont annak a generációnak beszél, akinek anno a rendező a Sztracsatellát csinálta – de sajnos a többinek nincs sok mondanivalója.

Kern harmadik nagyjátékfilmje a Sztracsatella megkezdett útján halad tovább: 1995-ben a színész alakította karmestert elkényelmesedett életéből egy szerelem rázta volna fel, az új film Borlai doktorát pedig a rák kellene, hogy kimozdítsa megszokott köreiből – de ahogy húsz éve sem, a Kernben lakó Woody Allen most sem engedi, hogy hősei kitörjenek a csendes beletörődés látszatoptimizmusából. De míg a Sztracsatella Gallóján még együtt tudtunk nevetni a karakterrel, addig Kern új alakján már nem tudunk csak sajnálkozni – ahogy szüleinket, nagyszüleinket látva is gyakran elnézően legyintünk, hogy ugyan, ő már nem fog megváltozni, úgy tekintünk Gallóra is szeretnivaló, de szánalmas bolondként.

Elképzelhető, hogy Kern a saját generációját megfogja ezzel a mesével, de kötve hiszem, hogy más képes lenne azonosulni Borlai Miklóssal. A karakter egész feltevése abszurd: mikor rákkal diagnosztizálják, ahelyett, hogy elkezdene küzdeni az életéért, mindent elkövet, hogy megutáltassa magát környezetével, hogy megkönnyítse szeretteinek az elválást. Amikor kiderül, hogy csodával határos módon kezelés nélkül is meggyógyult, az élete már visszafordíthatatlanul romokban hever. A történet nem Kern fejéből pattant ki, a rendező–forgatókönyvíró Vámos Miklós Halhatatlan című novelláját adaptálta az íróval közösen. Hát mi tagadás, nehéz szeretni ezt a sztorit – még szerencse, hogy Kernt sokkal könnyebb, így a szarkasztikus monologizálás menti a menthetőt.

Hirdetés

gondoljram2

De azért nem mindent – mert bizony a színész fölött erősen eljárt az idő. Borlai doktor pont egy tízessel fiatalabb, mint Kern András – és ezt sajnos nem lehet nem észrevenni. A közel hetven éves aktor amorózóként több, mint röhejes. S bár jó kondiban van, és a humora sem hagyta el, nehéz elhinni, hogy még bomlanak utána a nők. De ez megint olyasmi, amivel legyezgethető az említett generáció hiúsága, s ha kellő mennyiségű Presser nótával tálalják a dolgot, nincs olyan hatvanas, aki ne kacsintana össze az épp Liptai Claudiát meghúzó Kernnel.

„Szeretném, ha ez a film igazi MOZI lenne, nem vígjáték, nem tragédia, nem blockbuster, hanem egy emberi történet, kicsit lelkizős, amin sokat lehet nevetni, amelyben magára ismerhet a néző, és felteheti magának a kérdést, hogy a főszereplőhöz hasonlóan cselekedne-e. Ezt nevezem én MOZInak, dramedynek. – nyilatkozta Kern. Kérdés, hányan ismerhetnek magukra ebben a történetben. Ha Kern kicsivel több önkritikát gyakorolt volna, s az elmúlás kérdései helyett inkább csinált volna még egy A miniszter félrelép-et, feltehetően nemcsak kortársait tudja volna megszólítani – de úgy tűnik, Kern Andrást már nem ez motiválja.

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments