Kritika

Ez a mumus szereti a filmeket – Sinister 2 – Az átkozott ház

sinister_2_aHiába kutatok az emlékezetemben, a mumushoz ezeddig a legintenzívebb képek a Szörny Rt.-ből kapcsolódnak a fejemben. Túl sok más nem is jut eszembe, néhány halványan derengő, gyerekkoromban hallott dajkamesétől eltekintve. Az biztos, hogy a Sinister és annak most a mozikba kerülő folytatása, a Sinister 2 – Az átkozott ház, erősen átrajzolta, mit társítok a szóhoz.

 

A Sinister 2 – Az átkozott ház trendi horror, vagy legalábbis jól illeszkedik az elmúlt évek egyik meghatározó és a kasszáknál elég jól teljesítő vonulatához, amit leginkább a Démonok között és James Wan neve fémjelez. Wan leporolta, és kicsit fel is újította a démonhorror alműfaját. Az Insidious és a Démonok között, és azok folytatásai komoly sikereket könyvelhettek el. A Sinister, és annak folytatása beleillik ebbe a csoportba, ahol a filmek egyik közös eleme a klasszikusnak mondható démonhorror történet, ami szerint valahonnan, egy távoli és feltehetően igen rusnya dimenzióból felbukkan egy ijesztő démon, rendszerint korábban csapdába ejtett lelkekből álló sleppjével együtt, aki „rászáll” egy nagyjából átlagos családra. Jó ideig csak ijesztgeti őket. Aztán bekeményít. Ám ezzel párhuzamosan megjelennek különböző emberek is a bajbajutottak segítségéül. Utóbbiak között szinte kötelezően vannak geekek, illetve valamilyen módon a természetfelettihez közelebb álló személyek (papok, látók, jósok, a természetfelettit kutató nyomozók stb.). Ezen belül a konkrét karakterek is meglehetősen hasonlóak.

sinister_2_bÚgy tűnik az alkotók az ilyen típusú horroroknál eredendően több filmben gondolkoznak, az alműfaj pedig nem nehezíti meg a dolguk. Egy démonhorrorhoz relatíve egyszerű folytatást kiötleni. A Sinister – a sémának megfelelően – jópár baljós kérdést hagyott maga után. A folytatás ezek közül némelyikre válaszol, miközben helyettük újakat tesz fel, megágyazva az esetleges harmadik résznek. Nem egy bonyolult képlet. A második részben a death metal brutálisabb figuráit idéző démon – ahogy egy démonhorror folytatásában legtöbbször lenni szokott – egy másik családot szemel ki magának és, hogy ne csak klisékből legyen összeollózva a film, felbukkannak az első részből jól ismert kézikamerás 8 mm-re felvett home videók is – újabb „részekkel” kiegészülve –, amikkel a rendező érdekes önreflexív játékba kezd.

„Egyrészt a szereplők viselkedésének logikátlansága zavaró, amit tetéz, hogy több helyen a színészi játékkal is akadnak problémák, másrészt mintha egyes részek csak egymás mellé lennének dobálva, megfelelő indoklás nélkül, aminek következtében gyakran joggal értetlenkedik a néző.”

Ezek a felvételek tulajdonképpen egy meglehetősen hátborzongató found footage sorozattá állnak össze a filmen belül, ahol a „rendezők” a démon hatása alá került gyerekek, akik annak tetszését szeretnék megnyerni a pár perces, válogatott rémségeket felvonultató kisfilmekkel. A részek alapja a filmen belüli rettenetes valóság, amit teremtenek és rögzítenek. A vérben tocsogó családi rémtörténeteknek köszönhetően kerülhetnek be egy nagyon „exkluzív klubba”, aminek az „elnöke” a borzalom esztétikáját értékelő démon. (A Sinisterben szereplő démon a filmeket kedveli, de megemlítenek olyat is, ami/aki a zenét részesíti előnyben.) Ami külön érdekes, hogy mumus számára meglehetősen fontos a közönség is, hiszen a kisfilmek segítségével kerülnek újabb lelkek a hatalma alá. Egyben a folyamatosan készülő etűdök jelenlétének kulcsai is a dimenzióban. Az egyik korábbi tragédia helyszínének közelébe költöző Collins család tagjai közül is megpróbál befolyása alá vonni valakit – bár valójában inkább a korábban hatalma alá került gyereklelkek igyekeznek növelni a csapat létszámát, ő csak felügyeli őket –, de hogy ki is lesz az, az a film végéig bizonytalan marad.

Sinister_2_cÖsszeségében nézve a Sinister 2 – Az átkozott ház elgondolásával végülis nincs is baj, a kidolgozatlanság azonban komoly hibája a filmnek. Egyrészt a szereplők viselkedésének logikátlansága zavaró, amit tetéz, hogy több helyen a színészi játékkal is akadnak problémák, másrészt mintha egyes részek csak egymás mellé lennének dobálva, megfelelő indoklás nélkül, aminek következtében gyakran joggal értetlenkedik a néző. Vannak ugyan nagyon hatásos pillanatai a filmnek, sőt a klisék sora mellett egész eredeti elképzeléseknek is jutott hely, mégis egészét tekintve egy gyenge folytatás és egy összetákolt mozi lett a Sinister 2 – Az átkozott ház, amire egyébként láthatóan nagy hatással voltak az elmúlt évek sikeresebb horrorjai. Azt javasolnám inkább azokat nézze meg, aki borzongásra vágyik.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n szerzett MA diplomát filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakokon. Érdekli a streaming platformok világa. Szívesen készít interjúkat. Szabadidejében fotózik, néhány képe az oldalon is látható.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com