Értékelés: 6/10 Így értékelünk mi »


ted  2A liberális politikai és konzervatív filmművészeti elveket valló Seth MacFarlane ismét értékeket ütköztet ahelyett, hogy hagyná elszállni az agyát. Főleg emiatt lett részleteiben szuper, összességében mégis elviselhetetlen a Ted 2.

Miközben John (Mark Wahlberg) elválik, Ted (Seth MacFarlane) összeházasodik nem túl intelligens barátnőjével, és elhatározzák, hogy gyerekük lesz. Csakhogy Tami-Lynn-nek (Jessica Barth) sosem lehet gyereke, az örökbefogadási procedúra közben pedig az állam kiszúrja Tedet, akit vagyontárggyá degradál, így a plüssmackónak nemhogy gyereke nem lesz, hanem rövid időn belül állása sem, bankkártyája sem, sőt még a pizzakuponjait is elveszti. A villámtesók egy ügyvédbojtár (Amanda Seyfried) segítségével küzdenek meg a jogaikért a bíróságon.

Hirdetés

„Át kell siklani az összes drámai részen, mert egyébként a Ted 2. kifejezetten vicces film.”

Hülyeségnek hangzik? Pedig sajnos nem az, a Ted 2. a polgárjogi vonalat igen komolyan veszi. Tényleg arról szól, hogy magyarázzák a sok maszlagot a szabadságjogokról, párhuzamot vonnak a négerekkel és a melegekkel, sőt a film egyik legrosszabb pillanatában le is oltják a mackót, hogy igazából nem is érdemel polgárjogot, mert nem hasznos tagja a társadalomnak. Vegyük át ismét: miközben nézünk egy vígjátékot, amelyben a karakterek gyakorlatilag megállás nélkül füveznek, gyerekes csínytevésekkel szívatják egymást, és szinte mindenkit oltogatnak, eközben jól kiosztanak minket a szabadság eszmeiségéből. Finoman szólva ellentmondásos.ted 2

Egy dolgot tehetünk csak: el kell felejteni a Ted 2. drámai részeit. Ki kell bírni az összes erkölcsi odamondás, át kell siklani fölötte, mert egyébként kifejezetten vicces a film. A humor Seth MacFarlane (Hogyan rohanj a veszTEDbe?, Family Guy) stílusához híven ismét két forrásból ered: a gátlástalan szabadosságból (meglepő káromkodások, tökéletesen ülő füvezős poénok, frappáns szexista viccek, stb.) és a végtelenül precíz popkulturális utalásokból. Mindig is ez utóbbi volt MacFarlene védjegye, de ezúttal – a nézők legnagyobb szerencséjére – csúcsra járatta. Segítségére volt ebben a kiváló helyszínválasztás (ComicCon), a tökéletes ütemben pörgő párbeszédek és az előző részhez képest sokkal lazább női főszereplő. Kellemesen idézhető, füvezéshez kiváló vígjáték, ami összességében mégis rossz.

Hogyan siklott félre a Ted 2.? Eleve hiba volt Mark Wahlberg karaktere helyett Tedet megtenni főszereplőnek, hiszen az azonosulási pontunk sosem ő volt, hanem az ember. Az első rész sikere ugyanis éppen abban rejlett – ahogy azt kollégám kiválóan megfogalmazta kritikájában –, hogy John vergődése leendő felesége és plüssmackója között valójában egy felnövés-történet. A folytatás ehelyett megpróbál a szánkba rágni egy végtelenül lerágott témát, ami ráadásul napjainkra a legtöbb ember könyökén jön ki, legalábbis ha vígjátékról van szó.

Ted2Ted 2-ben talán a legjobban megmutatkozik a rendező munkásságában és személyes nézeteiben leledző ellentmondás. MacFarlane ugyanis míg az amerikai liberális párt támogatója és elkötelezett szószólója a melegek egyenlő jogainak, addig játékfilmjeire jellemző egyfajta konzervativizmus. Elsőre persze ez nem látszódik a marihuána füstje miatt, de a történeteinek íve kifejezetten ezt mutatja. És itt nem pusztán arról van szó, hogy betartja a Hollywood által felállított szabályokat (pedig talán éppen egy ilyen kaliberű humorista lenne képes felülírni azokat), hanem számtalan eszközzel tiszteleg is előttük. Érdemes például figyelni a zenét: a régi amerikai filmek hangjai köszönnek vissza megszokott zeneszerzője, Walter Murphy dallamaiban, emellett a tárgyalótermi drámák és a musicalek (szerencsére ebből jóval kevesebb volt, mint a Hogyan rohanj a veszTEDbe? esetében) műfajelemei is kifejezetten az old school Hollywood sajátosságai. Persze ez a kettősség számos esetben működött (bizonyíték erre megannyi Family Guy-epizód), sajnos azonban ezúttal félresiklik. Így aztán nem csoda, még a hazájában is egyfajta érdektelenség övezte a jegypénztáraknál a Ted 2-t.

Adatlap

Ted 2.
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 114 perc, 2015 (16)

rendező: Seth MacFarlane
forgatókönyvíró: Seth MacFarlane, Alec Sulkin, Wellesley Wild
operatőr: Michael Barrett
zene: Walter Murphy
producer: Jason Clark, John Jacobs
vágó: Jeff Freeman

szereplők:
Mark Wahlberg (John Bennett)
Seth MacFarlane (Ted hangja)
Amanda Seyfried (Samantha Jackson)
Jessica Barth (Tami-Lynn)

szinkonhangok:
Stohl András (John Bennett)
Nagypál Gábor (Ted magyar hangja)

IMDb
Mafab

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments