Kritika

Félelem nélkül – Fékezhetetlen

Fekezhetetlen (Lawless)Paták dobogása visszhangzik a völgyben, a mustangok nyerítve vágtáznak erejüket fitogtatva. Nem tűrnék meg a gyeplőt, hiszen ősi ösztönök szerint élnek. Vadak még, vagy talán csak igazán szabadok. A tájat tekervényes út szeli ketté. A távolból rozzant teherutó ütemes kattogása hallik, de a domboldal mögül még csak a kipufogó füstje szállt fel. Ahogy az ütött-kopott jármű közelebb ér három karakteres, szúrós tekintet néz velünk farkasszemet. Első pillantásra is feltűnhet, hogy három egészen eltérő jellem, de testvérek; vagyis annál sokkal többek: legendák.

Az 1920-as években, Virginia állam egyik elszigetelt megyéjében vagyunk, ahol a helyiek saját törvényeik szerint élnek. A többség tiszteli a másét, éppen ezért, ha az erőszakos külvilág átlépi földjeik határát nem tétováznak vasököllel odacsapni. A gazdasági válság időszaka, a szesztilalom éppen most lépett életbe. A helyi szeszfőzdék egyik pillanatról a másikra illegális bűncselekmény helyszíneivé váltak, a helyiek pedig mocskos vadorzókká. Legalábbis azok, akik nem hajlandóak áldozni valamicskét a törvény oltárán. Charlie Rakes (Guy Pearce) különleges ügynök is azért érkezett, hogy az igazságszolgáltatás álarca mögé rejtőzve saját zsebeit tömje tele. A pszichopata és könyörtelen módszereinek hála, Rakes sikerrel bővíti az „önkéntes” adományosztók táborát, de a Bondurant testvérek ellen semmit sem ér a megfélemlítés. Rakes minden lépése csupán egy újabb ütés a darázsfészekre és egy újabb szög a saját koporsóján. Jack (Shia Lebeouf), Forrest (Tom Hardy) és Howard (Jason Clarke) ugyanis kitartóbb, makacsabb és erősebb mint egy csorda zabolázatlan mustang.

A film megtörtént eseményeket dolgoz fel. A forgatókönyírók között Nick Cave mellett Matt Bondurant nevét olvashatjuk, aki vélhetően a legendás testvérek egyik ma is élő leszármazottja. Nick Cave harmadszorra dolgozott együtt Hillcoattal. A 2005-ös western hangulatú Az ajánlat után, most a gengszterfilm zsáneréhez nyúltak. A műfajt illetően aligha tévedtek nagyot, a 20-as évek Amerikája a régi kocsikkal, a tekert cigarettával és szivarokkal, a blues és a country zenével, a félre biccentett kalappal és a Tommy Gun forró, füstölgő csövével igazán hangulatos atmoszférát teremt. Bár a film középpontjában a vidéki emberek állnak, Jack nagyravágyása és a városi gengszterek mellékszála lehetőséget teremt egy-egy korhű kösztüm és néhány lenyűgöző oldsmobil felvillantására. A történet minden nosztalgikus bája ellenére mégis kissé sematikus marad. A naturalista véres epizódoknak és a bravúros szereposztásnak hála azonban egy pillanatra sem unatkozunk, leszámítva talán a film utolsó befejező perceit, amit egy giccsből induló hatalmas közhely, akarom mondani, élettanulság zár.

Értékelés: 7/10

 

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com