Értékelés: 7/10 Így értékelünk mi »


A kígyó öleléseMerész, sőt vakmerő tett volt a forgalmazó részéről a magyar mozikban vetíteni A kígyó ölelését, hiszen a fekete-fehér, döntő részben a kolumbiai őslakosok nyelvén (továbbá angolul, németül és spanyolul) játszódó mű finoman szólva nem közönségbarát. A valódi értékek és a néző részéről megkövetelt odaadó figyelem összességében nincsenek paritásban. 

A kígyó ölelésének főhőse Karamakate, őslakos kolumbiai férfi, aki a civilizációtól, később saját törzsétől is elvonultan él. Életébe két meghatározó időpontban csatlakozik a film: először a férfi fiatal húszas éveibe (Nilbio Torres), amikor egy német antropológus (Jan Bijvoet) halálos betegségét próbálja meggyógyítani, majd három évtizeddel később (Antonio Bolivar), amikor egy amerikai kalandorral (Brionne Davis) kerül kapcsolatba. Mindkét találkozás egy-egy spirituális élmény Karamakate számára, két olyan utazás, amely azonos útvonalon, mégis teljesen ellentétes irányba vezet.

Hirdetés

A történet valós eseményeken alapul, a két indoeurópai karakter valóban felkereste az Amazonas forrását, naplójuk az utókor számára is fennmaradt. Csakhogy nem a két karakter áll a középpontban, jelenlétük sokkal inkább a tényleges főszereplő, Karamakate jellemfejlődését (vagy talán torzulását) alapozza meg. Ciro Guerra rendező ettől függetlenül nem csak skiccekként ábrázolja a mellékszereplőket, izgalmas, különleges karakterek, mint szinte minden szereplő A kígyó ölelésében.A kígyó ölelése

A mérhetetlen precizitás és az átgondoltság sugárzik a filmből, minden jelenetnek szerepe, súlya van. Ráadásul kettős. Az alkotás ugyanis két síkon mozog: pszichológiai és társadalomtörténeti mondandója van. Az előbbiről szól, mégis az utóbbi van jobban szem előtt: egyértelmű jelenetekben mutatkozik meg a kolonializmus kegyetlen hatása, amely tönkretesz mindent, amihez hozzáfér: a helyi vallást, gazdaságot, társadalmat és a természetet. Valójában ezek azonban csak mellékzöngék, középpontban az ember áll: a fiatal felnőtt ember és az öreg, megfáradt ember. Az Amazonas őserdeje, az élet forrása spirituális erővel hat mindenkire, mégis teljesen más élményt jelent a helyiek és a kívülállók számára.

Ahogy az látszik, A kígyó ölelése rendkívül különleges film és rendkívül különleges élmény. Összetett mondanivalója által a tavalyi év egyik legjobb alkotásával, a Leviatánnal említhető egy lapon, csakhogy az utóbbi egy igazi mestermű, A kígyó ölelése azonban ezt koránt sem mondhatja el magáról. A legnagyobb probléma a filmmel, hogy fekete-fehér. Értem, hogy a rendező miért döntött így, mégis azt gondolom, hogy hibás döntést hozott ezzel. Az Amazonas és az őserdő gyönyörű látványa színek nélkül láthatatlan, a táj nem vonja el a figyelmet a szereplőktől. Csakhogy a karakterek csodálják a természetet, spirituális érzéseik abból fakadnak, a nézőt azonban elválasztják ettől, egy kulcsfontosságú elem hiányzik az azonosuláshoz (emlékezzünk vissza, a Leviatán például lenyűgöző képeiről és csodálatos zenéje miatt is számtalan elismerést váltott ki). A kígyó ölelése

Még így is értékes alkotás A kígyó ölelése, tipikusan az a film, ami sokkal jobb élményeket generál a megtekintés után, mint közben. Én abszolút fesztiválfilmnek éreztem: amikor az ember megnéz 4-5 különböző műfajú és nemzetiségű mozgóképet egy nap vagy egy héten, akkor egy ilyen összetett, fajsúlyos darab kielégítő élmény, hiszen ellensúlyozza egy-egy könnyebben befogadható mozi – az idei Berlinalén számomra pont ilyen volt az azonos régióban játszódó, hasonló témát felölelő és nem kevésbé mély Ixcanul. Nem is lepett meg, hogy A kígyó ölelését Cannes-tól Limáig számos fesztiválon díjazták, mégis úgy vélem, hogy aki egy hétköznap este tekinti meg, annak legalábbis vegyes élményt nyújt ez a kolumbiai alkotás.

Adatlap

A kígyó ölelése (El abrazo de la serpiente)
színes, fekete-fehér, feliratos, kolumbiai-venezuelai-argentin kalandfilm, 125 perc, 2015 (12)

rendező: Ciro Guerra
forgatókönyvíró: Ciro Guerra, Jacques Toulemonde Vidal
operatőr: David Gallegos
zene: Nascuy Linares
producer: Cristina Gallego
vágó: Etienne Boussac

szereplők:
Karamakate – Nilbio Torres
Karamakate – Antonio Bolivar
Theodor Koch-Grunberg – Jan Bijvoet
Anizetto – Nicolás Cancino
Richard Evan Schultes – Brionne Davis
Manduca – Yauenkü Migue
Gaspar – Luigi Sciamanna

Mafab

IMDb

, , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments