301802_1024_hetkoznapi_titkaink_02Joachim Trier első angol nyelvű filmje nem annyira erős rendezői kézzel készült, mint a korábbi Szerzők vagy az Oslo, augusztus, saját stílusát azonban megtaláljuk a Hétköznapi titkainkban is. A két jól sikerült norvég film után Jesse Eisenberg és Gabriel Byrne következett egy kicsit érfelvágós, mégis nagyon megragadó hangulatú, karakteres családi drámában.

Nem mondom, hogy nem vesztett a film az idegen környezeten és az idegen nyelven való forgatáson, de ezt a küzdelmet minden olyan rendezőnek meg kell vívni, aki talán életében először nem anyanyelvén forgat. Aki látta a 2006-os, már-már kultgyanús, néhol fekete-fehér Szerzőket a két fiatal írópalántáról vagy a tényleg rajongásig nyomasztó elvonókúrás történetet, az Oslo, augusztust, az szintén nagyon várta, hogy végre itthon is elérhető legyen a saját arculattal bíró fiatal norvég rendező legújabb filmje, melynek világpremierje ismét Cannes-ban volt.

Hirdetés

A négytagú család „történetét” bemutató Hétköznapi titkaink tényleg csak idézőjelben mesélhető el. A három évvel korábban, utolsó háborús területéről hazafelé tartó fotóriporter családanya halála nemcsak a szereplőket teszi statikussá, hanem kicsit magát a filmet is, de valljuk be azért nyugodtan, hogy pont erre vártunk. Az anya (Isabelle Huppert) halála után ketten maradnak: a Gabriel Byrne által alakított apa (aki eddig nem látta, gyorsan pótolja a főszereplésével készült In treatmentet, ami a Terápia amerikai HBO verziója!) és 15 éves, egyébként is erősen introvertált fiú, Conrad (Devin Druid) évek múltán sem tudnak igazán mit kezdeni a feldolgozhatatlan traumával, amit az elhunyt anya és fotóriporter készülő kiállítása hoz felszínre, illetve az új tény, hogy valószínűleg nem baleset, hanem öngyilkosság okozta a nő halálát. A szereplők között nincsen igazi kibeszélés, ugyanakkor a csönd, ami körülveszi őket, hangosabb a legnagyobb közel-keleti bombarobbanásnál. Fülsiketítő csend.

Ebbe a csendbe érkezik a már távolra költözött, felnőtt idősebb fiútestvér. Jonah (Jesse Eisenberg) sem tud teljesen életet lehelni ide, bár a két fél – élet és halál – közeledése, a feloldozás lehetősége meg-megcsillan. Jonah szinte mindenben ellentéte testvérének és egyáltalán annak a környezetnek, amibe hazaérkezik: fiatal apaként a halál csöndjében eleinte kicsit idegenül mozog, idősödő özvegy apjával és kamasz problémáival küzdő öccsével szemben neki perspektívái vannak az életben, mégis megérintik és felkavarják őt is az anyja halála után évekkel feltoluló érzelmek.301802_1024_hetkoznapi_titkaink_02

Vannak ugyan problémák a Hétköznapi titkaink című filmmel – az első éppen a címe, ami lehetne akár egy brazil szappanoperáé is, vagy az elnagyolt történet –, de ezek nagy része, és most szorítkozzunk csak a filmre, betudható a rendezői levegőváltásnak. Hazai környezetben, hazai nyelven, szintén norvég színészekkel ízig-vérig norvég történetet készíteni jóval könnyebb dolog, Trier azonban magasan megugrotta saját mércéjét, és olyan filmeket hozott, amiket világszerte megnéztek. Az amerikai keleti parton amerikai családról szóló, angolul beszélő történetet filmre vinni világsztárokkal már egy másik kávéház, de valami mégis megmaradt a régi Trierből. A korábbiakhoz hasonló, kicsit önmagába forduló, mindenünket átmosó, sok belső monológgal építkező, kicsit elmélkedő mozi lett ez, amiből sokat kérünk még. Ha rendező megtanul nemzetköziül forgatni, az lesz a szép.

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments