Értékelés: 3/10 Így értékelünk mi »


nezd ki van ittA nagy sikerű Nézd ki van itt! filmes adaptációja az eredeti regény összes értékét lenullázza. Cserébe ad egy össz-Hitleres katyvaszt.

Meddig lehet elmenni a Hitleres viccekkel? A jelek szerint Németországban bármeddig, legalábbis ezt tükrözi a Nézd, ki van itt!, amelyben a náci diktátor dodzsemezik, internetezik, rátámad egy flótás zsidó nagymama, mások meg szelfiznek vele.

Hirdetés

Javarészt a film az említett jelenetek és ahhoz hasonló szituációk rendszertelen halmazát képezi, de azért van némi (keret)története is – ez pedig már valamelyest hasonlít az eredeti regényre. E szerint Adolf Hitler (Oliver Masucci) egyszer csak felébred Berlinben annak a bunkernak a helyén, ahol a történészek szerint elhunyt. Most azonban (pontosabban 2015-ben, amikor a történet játszódik) egészen jól van, ám a német társadalom azt hiszi róla, csak egy komikus vagy imposztor, ezért teret engednek neki a tévében. Innentől elkezd felívelni Hitler csillaga.

Mindenféle „vicces” szituációba keveredik a felemelkedés közben a főszereplő, az erre érkezett reakciókból pedig lehetett volna egy jó filmet készíteni. Értelemszerűen az alaphelyzet rendkívül összetett, és önmagában is rengeteg előzetes feltevéssel bír. Csakhogy a készítők egyáltalán nem nyúltak kellő óvatossággal a témához. Már ezen a ponton lényeges különbség mutatkozik az eredeti regénnyel. Timur Vermes végig tisztában volt vele, hogy a tűzzel játszik, ezért patikamérlegen adagolta a helyzetkomikumot, a politikai szatírát, a témában rejlő mérhetetlen iróniát és a főhős sokkoló nézeteit. Az író eközben kategorikusan tartotta magát fő céljához, hogy Hitler személyével egy kegyetlenül görbe tükröt mutasson a német társadalom felé. Vermes bravúros teljesítményt nyújtott, regénye megérdemelten lett az utóbbi évtized egyik legnagyobb sikere hazájában.

look whos backEhhez képest hatalmas csalódás, hogy ezt a kényes egyensúlyt semmilyen szinten nem tudta tartani az adaptáció. Hiányzik az egységes stílus, állandóan váltakoznak a műfajok – én személy szerint 7 különböző zsánert láttam a filmben. Egyes jelenetekben Hitler elavult viselkedésének és nézeteinek kifigurázása adja a humor forrását, ilyenkor a Benny Hill-típusú bohózat műfajához nyúlnak. A legjobb pillanatokban – és sajnos ebből van a legkevesebb – politikai szatírára váltanak. Közben felidéznek számos közismert Hitler-megtestesítést, kiparodizálják A bukás kultikus jelenetét, máskor pedig imitálják Chaplint – és ezzel keretbe is foglalható a popkultúra Hitlere.

A leggyakrabban azonban a kandi kamera stílusában mutatják be, hogy milyen reakciókat vált ki a németekben Hitler megjelenése. Csakhogy mindeközben ez egy játékfilm, ami elvileg arról szól, hogy ő tényleg itt van újra, nem pedig arról, hogy valaki a szerepébe bújt. Tehát miközben a Nézd, ki van itt! attól lehetne izgalmas, hogy a megrendezett jelentetekkel üzen a német társadalom tudatállapotáról, ehelyett egyszerűen lesüllyed egy olyan bóvli tévéműsor szintjére, ahol a egy humorista eljátssza Hitlert. Hiszen hiába próbálja azt üzenni a mozi, hogy „nézzétek, a német tinik simán lepacsiznak az igazi Hitlerrel!”, ha egyszer ő nem az igazi Hitler (ellentétben a regénnyel)

er ist wieder da

Mindemellett rengeteget árt a metagondolatok beemelése: a fikciós Hitler-figura például könyvet ír – azt, ami egyébként ennek a filmnek az eredetije. Az egyik karakter pedig utána jár, mégis hogy kerül ide a diktátor, de ebbe beleőrül – egészen érthetetlen, hogy ezt a szálat miért emelték be; totális tévedés az egész, épp ez a deus ex machina adta a történet fikciós jellegét.

Semennyi koherenciával nem bír a Nézd ki van itt!, sőt szinte mindennel szembe megy, ami az eredeti regényben működött. Abban például minden eseményt a náci diktátor szemszögéből követünk, míg itt a fő szál eseményeit egy gyenge képességű tévés riporter szemén keresztül közvetítik. Ezek a film legkínosabb percei: amikor az ő magánéleti problémáit és a média belső munkahelyi konfliktusait ábrázolják.

Összességében Timur Vermes kötetének megadatott a lehetőség, hogy megfelelő kezekben szórakoztató kortárs-történelmi filmmé válhasson, adott esetben Oliver Stone nyomvonalain haladva. A rendező múltja alapján volt is erre esély: David Wnendt korábban már forgatott egy húszéves neonáci lányról (Kriegerin), majd utána egy más értelemben kényes témát boncolt (Nedves tájak – Készen állsz Helenre?). A kettő frappáns ötvözete helyett inkább Sacha Baron Cohen filmjeit vette mintának, a kapcsolódási pont pedig a politikai korrektség – Cohen az angolszász rövidítéssel PC-ként emlegetett jelenséget figurázta ki azzal, hogy főhőseit kizárólag olyan helyzetekbe dobta be, ahol valamilyen sztereotíp jellemvonásukat tudta kifigurázni (Brüno homoszexualitása, Borat fejletlenségeA diktátor öncélú működése). Az egyszerű ötleteit a humorista általában bravúrosan valósította meg, nemcsak a karaktereket, de az egyes jeleneteket is jól kidolgozta, és ügyesen lovagolta meg, hogy mennyire megosztó a humor ezen vállfaja. Sacha Baron Cohen azonban sosem akart több lenni annál, mint ami. A Nézd ki van itt!-nek viszont kellett volna.

Lehet-e már Hitlerrel viccelni? Valójában már a kezdetek óta lehet, a náci diktátor kifigurázása egyidejű magával a diktátorral, Chaplin egyik leghíresebb szerepe az ő kifigurázása volt. De akkor lehet viccelni Hitlerrel, ha ezáltal üzen is valamit a készítő. Az utolsó képkockában itt is megpróbálnak, de az is olyan, mint az egész film: kaotikus és hiteltelen.

Adatlap

Nézd, ki van itt (Er ist wieder da)
színes, német komédia, 110 perc, 2016

rendező: David Wnendt
forgatókönyvíró: David Wnendt
operatőr: Hanno Lentz
zene: Enis Rotthoff
szereplők: 
Adolf Hitler: Oliver Masucci
Fabian Sawatzki: Fabian Busch
Christoph Sensenbrink: Christoph Maria Herbst
Katja Bellini: Katja Riemann
Kioskbesitzer: Lars Rudolph
, , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments