Két szóban össze lehet foglalni a filmet: Adam Sandler. Ennyi obszcén poénnak szánt valamit csak ő tud a vászonra okádni, de hogy ilyen sortűzzel támadnak meg, arra még az első rész után sem számítottam.
Gyakran kezdek úgy egy kritikát, hogy röviden leírom, miről szól a film – ezt jelen esetben át is ugorhatjuk, mert történet az még annyi sincs, mint az előzőben. Így akik úgy döntenek, hogy az első rész megtekintése nélkül ülnek be a filmre, azok nem vétenek nagy hibát: egyrészt mert az is felért egy kínzással, másrészt mert egyáltalán nem szükséges ahhoz, hogy „élvezhessük” a második részt – ami mellesleg egy, Adam Sandlerék hálószobájában megjelenő arcukba vizelő szarvassal(?!) indít, és ez csak a kezdet.
Persze megvan ennek a műfajnak is a közönsége, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a nyitóhéten a lista élén helyezkedik el a ripacskirály és társai komédiázása, amitől ne várjunk többet, mint egy másfél órás rövid, egymáshoz lazán kapcsolódó humorbombákból összerakott darabot. Olyasféle „humorra” számítsunk, mint a madárszart a szélvédőről lenyalogató autómosó fiú, a hányás vissza-visszatérő motívuma, vagy a „habciböfing”, ami talán az egész film kvintesszenciája (vagyis ahogy szereplőink büszkén bemutatják, hogyan tudnak egyszerre tüsszenteni, böfögni és persze mondanom sem kell, fingani).
Úgy látszik Rob Schneider besokallt az előző film után, mert ebben nem jelenik meg, és egy szót sem ejtenek karakteréről. Helyette kapunk egy örökké betépett iskolabusz sofőrt (Nick Swardson), aki a legtöbb fizikai fájdalommal járó és/vagy vérciki jelenetet le is nyúlja. Rajta kívül az összes régi szereplő összejött a filmben Steve Buscemitől kezdve Chris Rockon át Salma Hayekig, hogy a film komolynak/romantikusnak szánt pillanatait kettő percben összesűrítsék, hogy aztán nyugodtan folyhasson tovább a film a testnedvek által kivájt mederben.
Azok akik vonzódnak az ilyesféle alpári humorhoz, és ki nem hagynának egy újabb Adam Sandler filmet, bátran ballagjanak el a moziba, mert nem fogja őket csalódás érni. Mi többiek pedig retteghetünk, hogy egy harmadik részt is a világra szabadítanak.