Kritika

Hagymázos látomás – Kamera által homályosan

Kamera-által-homályosan-Scanner-Darkly-Keanu-Reeves-rotoszkóp
Richard Linklater: Kamera által homályosan (2006)

scanner

Szárnyas fejvadász, Az emlékmás, Imposztor, Különvélemény, A felejtés bére. Mind-mind Philip K. Dick regényből készül filmek. Hosszú várakozás után végre megérkezett Magyarországra az író egyik legsikeresebb regényéből készül animációs film, a Kamera által homályosan. Azzal még nem mondtam semmit, hogy megérte várni rá.

Richard Linklater nagyon jó döntést hozott, amikor az animációs film műfaját választotta a K. Dick személyes kábítószeres élményeiből táplálkozó történet elmesélésére. Olyanná alakíthatta a látványvilágot, amilyenné csak akarta anélkül, hogy a technika adta lehetőségek korlátaiba ütközött volna – mégsem kellett lemondania szereplői mozdulatairól sem, hiszen a film a hagyományosan felvett jelenetek utólagos animálásával készült. A főszerepben Keanu Reeves a változatosság kedvéért egy meghasonlott karaktert hoz – ez már jól be van gyakorolva, nincs is vele semmi gond. A film további szerepeiben is hasonló nagyágyúk brillíroznak, Robert Downey Jr. ficánkol a társai között átkozottul okos bajkeverő szerepében, Woody Harrelson meg egyszerűen csak eszméletlen. A női főszerepben a szőkésbarnán kissé szokatlan Winona Rydert láthatjuk. Nem szabad elfeledkeztünk az utóbbi években inkább tévéző Rory Cochraneről sem, aki Charles Freck szerepében nagyszerűen hozza a paranoiás drogost. Érdekes, hogy Freck karakterét Linklater – aki saját forgatókönyvéből rendezett – a könyv két szereplőjéből gyúrta össze.
A_Scanner_Darkly_2Philip K. Dick könyve zseniális – Linklater nagyon jól ráérzett, hogy akkor teszi a legjobbat, ha a lehető legkevesebbet alakít mind a szövegen, mind a történeten. Egy apró jelenet előrehozásán kívül a történet linearitása követi az eredetit, a mondatok pedig szinte kivétel nélkül K. Dick csodás párbeszédeiből valók. Az egyetlen jelenetben, ahol Linklater eltér a szerző szavaitól Bob Arctor (Reeves) és Donna (Ryder) beszélgetnek egy esetleges közös, békés jövőről. Míg K. Dick e tekintetben sem enged pesszimizmusából, Linklater verziójában ez elképzelhető. Elsőre azt gondolhatnánk, mi szükség volt erre a változtatásra, mely úgy tűnik, mintha csak az amerikai álom kiszolgálása lenne, valójában ez csak a szereplők gyermeki naivitását mutatja, mely jól szolgálja azt a képet, amit K. Dick láttatni akart a drogosok világáról. A regény lapjain egy nyomasztó és szürke festmény rajzolódik ki előttünk, melyen az emberek szinte alig tartanak már kapcsolatot a valósággal. A könyv utószavában azonban a szerző úgy jellemzi ezt az életet, mintha egy gyerekjátékért kapott büntetés lenne. Ezt a játékot mutatja be Linklater filmjében a legnagyobb alázattal tisztelegve a science-fiction mestere és műve előtt. A film megannyi pontját találkozhatunk utalásokkal a szerzőre és műveire. A maszkafander alakjai között például felfedezhetjük őt magát, a szupermarketben pedig az egyik bort St. Ubiknak hívják a valóság és a képzelet határait kereső regényére, az Ubikra utalva.

Richard Linklater kiváló alapanyagból dolgozott, és ahhoz méltó feldolgozást készített – ez csak keveseknek szokott sikerülni.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com