Kritika

Hogyan szeressünk? – A szerelem művészete

Könnyed, vidám perceket kaphat ajándékba, aki jegyet vált Emmanuel Mouret (Költözködő szerelem, Csak egy csók) új filmjére. A szexualitás témáját kevésbé rugalmasan kezelő érdeklődők azonban legyenek óvatosak, mert A szerelem művészetét akár a szabad szerelem egyik fő hírnökének is tekinthetnénk. A cím Káma-Szútrával való áthallása nem véletlen. A film egyfajta útmutatóként is szolgálhat, jelen esetben azonban a tanácsok sokkal inkább vonatkoznak a partner megtalálására és megtartására, mintsem a fizikai együttlét élvezetesebbé tételére.

A kimondottan jó felütéssel indító film, aköré az elmélet köré épül, miszerint ha valaki szerelmes lesz, akkor felcsendül egy dallam, mindenki esetében másféle, és mindannyiunknak az a célja, hogy végre meghallja ezt a zenét. Mint kiderül, a feladat azonban nem is olyan egyszerű. Van, aki bár boldog párkapcsolatban él, mégis újak után is vágyódik; aztán vannak, akik ugyan szeretik egymást, a félelem a kötöttségtől – és attól, hogy elmulasztanak valamit – belülről őrli fel őket; és természetesen akadnak olyanok is, akik „mindössze” kétségbeesetten üldözik a szerelmet, vagy legalább a szexet.

A szerelem művészete egyaránt köszönheti magával ragadó erejét az ötletes kis történeteknek, az apró humormorzsáknak, a komoly gondolatoknak és nem utolsó sorban a remekül összeválogatott színészeknek. Az egyik legüdítőbb jelenség talán François Cluzet, akit a magyar közönség az Életrevalókban láthatott utoljára. Az ott mozgássérült férfit alakító színész most megmutatta, hogy a középkorú, reményvesztett szerelemkereső figuráját éppoly jól magára tudja ölteni. De meg kell még említeni Julie Depardieu-t – szintén többször (Isten nagy, én kicsi vagyok, Kémnők) felbukkant már a hazai vásznakon – aki ismételten bebizonyította, hogy kamatoztatni tudja apjától, Gerard Depardieu-től örökölt színészi kvalitásait. Neki köszönhetően kel ugyanis életre a csinos, kedves, intelligens, ám mégis szingli nő, aki a film egyik legizgalmasabb azonosulási pontjául szolgál.

A komolyzene kedvelői külön örömüket fogják lelni a film megtekintésében. Nem csupán a már említett alapötlet miatt, hanem azért is, mert a történet során rendszeresen bukkannak fel különböző mesterművek: Brahmstól kezdve Chopinen át egészen Mozartig sorra hallhatjuk a nagy zeneszerzők remekeit. De a könnyűzene pártolói se csüggedjenek, nekik is jut a jóból, igaz, nem ilyen bőségesen.

Úgy tűnik, hogy a sztereotípia, miszerint a franciák jó szeretők, valamint Párizs a szerelem fővárosa, ismét megerősítést nyert. Az apró-cseprő szívügyek, melyek mondjuk Budapesten esetlenül hatnának, a gall környezetben abszolút megállják helyüket, így A szerelem művészete egy teljesen természetes dicséretévé válik mind az érzelmeknek, mind pedig a szexualitásnak.

A szerelem művészete (L’art d’aimer)
színes, feliratos, francia vígjáték, 85 perc, 2011 (12)

rendező: Emmanuel Mouret
forgatókönyvíró: Emmanuel Mouret
operatőr: Laurent Desmet
producer: Georges Bermann, Frédéric Niedermayer
vágó: Martial Salomon

szereplők:
Emmanuel Mouret (Louis)
Pascale Arbillot (Zoé)
Ariane Ascaride (Emmanuelle)
Frédérique Bel (La voisine d’Achille)
François Cluzet (Achille)
Julie Depardieu (Isabelle)
Judith Godréche (Amélie)

IMDb

Nardai Dorina

Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com