Kritika

„Honnan van tökötök?” – Gyalog galopp

Gyalog galopp Monty Python

Gyalog galopp Monty PythonHa pihent agyú, alternatív poénkodás, akkor angol humor. Ha angol humor, akkor Monty Python. Ha ismeretszerzés a töketlen fecskék repülési sebességéről, akkor Gyalog galopp.

Tökös gyerekek a Monty Python csoport tagjai, többféle szempontból is. Egyrészt azért, mert nem hátráltak meg semmilyen anyagi nehézségtől, és cirka 230 000 fontból leforgattak egy kultuszfilmet. Másrészt azért, mert ez a film nem átall nyíltan kifigurázni politikát (pontosabban mindenféle társadalmi berendezkedést), vallást, mitológiát, tudományt és mindent, amiről valaha azt hittük, szent. Harmadrészt pedig – bár ez részben az első magyarázat hozadéka – azért, mert a magyar címben is kiemelt jellegzetességet, a ló nélküli galoppozás patkódobogást imitáló hangját (a magyar szinkron szerint) két fél tökkel oldották meg a készítők – melyekről egyébként a vak is látja, hogy kókuszdiók, de ha ők egyszer azt mondják, hogy tök, akkor az és kész! Ne akarjuk kivívni Artúr király haragját!

A cselekmény középpontjában ugyanis ő, és az ő mítoszokból jól ismert története áll a kerekasztal lovagjainak toborzásától a Szent Grál kereséséig. Persze, itt minden kicsit más: a lovagok között van gyáva, gondolkodni képtelen agresszor, magát tudósnak tartó tökfej, és persze a minden tekintélytől és valódi hatalomtól megfosztott király, akire senki nem szavazott, csupán egy szakadt tündérke a vízi revüből hozzávágott egy rozsdás kardot, így lett uralkodó.

Gyalog galopp Monty PythonAzt meg talán már mondanunk sem kell, hogy a kalandjaik sem szokványosak, hiszen az első hallásra rémisztőnek és abszolút történetbe illőnek tűnő elemekről – mint például a sötét lovag, a halál hídja vagy épp a boszorkányper epizodikus jelenete – hamarosan kiderül, hogy nem teljesen olyanok, amilyennek gondolnánk őket. Mint ahogy a barlangot őrző rettenetes fenevadról is megtudjuk, hogy nem a nyúlon túl van.

A legmegdöbbentőbb a Gyalog galopp kapcsán az, hogy még ennyi év után és számtalan újranézés (tíznél egész biztosan többször láttam már) után is milyen remekül működik a humora. És ezt ne afféle nosztalgiázgató elmosolyodásnak értsük, hanem hangos felröhögéseknek. Hiába emlékszik ugyanis az ember például a lovagokra, akik azt mondják, „Ni!”, ha harsány hahotázásba kezd, amikor azt mondják, „Eki, eki, eki, eki, vapang!”.

Humora mellett figyelemre méltó még a film változatos eszköztára, melyben békésen megfér egymás mellett animáció és élőszereplős mozgókép, fikció és dokumentumfilmbetétek, sőt, még egy rövid, kísérleti filmekre emlékeztető színes villódzást is megengedtek maguknak a készítők – talán felesleges is mondanunk – a poén kedvéért. Mert a lényeg természetesen mégiscsak ez: nevetés okozta könnyeket csalni a nézők szemébe a film eleji feliratoktól (szó szerint!) kezdve az utolsó utáni képkockáig.

Gyalog galopp Monty PythonMagyarázható persze ez a sokszínűség a már említett alacsony büdzsével – mint ahogy ez az oka annak is, hogy mind a hat Python tag számtalan szerepben bukkan fel a filmben –, a helyzet azonban az, hogy John Cleese-ék olyan tökéletesen fedték el a hiányosságokat, vagy épp olyan mesteri módon űztek belőle tréfát, hogy egy pillanatig sem fordul meg a néző fejében, hogy eredetileg igazi lovakkal akartak dolgozni, a várak csak makettek voltak, az animációs betétként megjelenő szörny előli menekülés pedig talán nem csak rajzolt jelenet lett volna. Hiába, aki az angol, koromfekete humor legjelesebb képviselője akar lenni, annak nem szabad fennakadnia holmi anyagi gondokon, vagy ahogy a filmbeli Sir Lancelot mészárlásjelenete után mondja a vár ura, „kár lenne pörlekedni azon, hogy ki ölt meg kit”.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com