Fókuszban Moziban

Ilyen szórakoztatóan még sosem hullottak a férfiak – Liza, a rókatündér

Hát ennek is eljött az ideje. Újra egy élvezetes, ötletes és nagyon szórakoztató romantikus vígjátékot termelt ki kicsiny hazánk. A Liza, a rókatündér vicces, könnyed, technikailag meglepően minőségi, Balsai Mónika pedig hibátlan.

Pár évvel ezelőtt még úgy lehetett volna legjobban méltatni a filmet, hogy az ember néhány perc után nem mondaná meg, hogy magyar vagy amerikai alkotást néz-e éppen. A hollywoodi romkomok hihetetlen mélyrepülése következtében azonban az előbbi állítás nem lenne méltó ehhez az alkotáshoz. Végre szinte teljesen múlóban a magyar modorosság, a nehézkes és erőltetett dialógusok és érzelemkifejező elemek. A történet egyedi, a benne rejlő potenciált teljesen kihasználja, anélkül, hogy túlfeszítené a húrt.

Liza (Balsai Mónika) a tipikus szürke kisegér: csendes, visszahúzódó, már-már különc. Egy idős hölgynél lakik és dolgozik, ellátja őt, aki cserébe megtanította japánul. Romantikus élete kimerül abban, hogy rongyosra olvas egy japán szerelmes regényt, mely alapján egyre inkább hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra. Liza azonban nincsen teljesen egyedül. Napjainak nagy részét a kékes-mentolzöld zakós japán énekessel, Tomy Tanival (David Sakurai) tölti, akit senki más nem lát. 30. születésnapján két órás kimenőt kap, mely időt arra fordítja, hogy megtalálja az igaz szerelmet a Mekk Burger étteremben.

liza tomyval

A bajok azonban ott kezdődnek, mikor rejtélyes módon minden férfi meghal, aki közel kerül hozzá, sőt idővel az is, aki csak megkívánja. Lizát elátkozták, legalább is ő ezt hiszi, mi nézők azonban tudjuk, hogy valami másról van szó. A halálesetek sokasága a rendőrség figyelmét is felkelti, szerencsénkre, mert a felügyelőt alakító Bede Fazekas Szabolcs és a Reviczky Gábor játszotta ezredes karaktere nagyon sokat ad a filmhez, leginkább humorban.

Utóbbi egyébként, Balsai játékát leszámítva, a film legnagyobb húzóereje. A Liza, a rókatündér szinte mindent képes humorforrásként felhasználni. Az abszurditás határát feszegetve eléri, hogy még akkor is nevessünk, ha a látottak valójában már kiszámíthatóak. Tudjuk, hogy mi fog következni, de várjuk is. A szerencsétlen férfiak halálnemei változatosak, ráadásul a készítők egy lapáttal rátesznek, amikor Liza megmentési kísérleteit brutalizálják.

Mindez azért szolgál önmagában véve is humorként, mert Balsai Mónika tényleg olyan, mintha egy legyet sem tudna bántani, ahogy ezt a film ki is emeli, igaz kukaccal. Hihetetlen báj, kedvesség és ártatlanság sugárzik belőle, mindamellett, hogy minden ráerőltetett és eljátszott szürkeség ellenére is gyönyörű és nőies. Tökéletes a félénk, először összezavart, majd egyre inkább elkeseredett Liza szerepére, aki végül már tényleg mindent feláldozna a szerelemért. Egyértelműen ő viszi el a filmet, még akkor is, ha arra valójában nincs is szükség.

liza balsai monika

Technikailag pedig szinte hibátlan a film, és ez megint csak nagyot dob az élvezeti értékén. A rókatündérek legendáját kihangsúlyozandó több alkalommal is láthatunk róka árnyakat, formákat itt-ott felbukkanni. Precízen elhelyezve, nem tolakodóan, de azért jól észrevehetően. Mindez pedig a film misztikusságát is megadja, mely a végső kihallgatás jelenetében éri el a csúcspontját, hogy aztán egy zseniális poénnal végképp eltűnjön.

Szép képek, ötletes kameramozgások és olyan jelenetek tarkítják a művet, mint egy röpke kiruccanás az űrbe, vagy az ablakkal szemben lebegő Tomy, aki egyébként kulcsfigurája az egész történetnek. A tipikus lányok-kedvence sztáralkatú énekes annyira nem illik bele a korban inkább a 70-80-as években játszódó alkotásba, hogy az már valóságos gyönyörűség. Ha Tomy felbukkan, akkor pedig egy fülbemászó japán dal is felcsendül, amely ugyan a tizedik alkalomra kicsit sokká válik, de még éppen hogy határon van.

tomy tani

A végső káoszba tökéletesen illik a katarzis, mely képileg is nagyon meg van erősítve, szintén meglepően jó technikai elemekkel. Liza végső választása pontot tesz az i-re: az átok megtörik. A készítők egy kicsit megkavarnak ugyan minket, ráadásul a film lezárásában is megmarad egy logikai buktató, de azt egyértelműen a humornak vetették alá. Mindez pedig valójában eltörpül amellett, hogy mennyire jó is ez az alkotás.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Horrort nem néz, mert fél tőlük.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..