Kritika

Infantilis középszerűség – Központi hírszerzés

Dwayne Johnson és Kevin Hart a Központi hírszerzés (Central Intelligence) című filmben

Dwayne Johnson és Kevin Hart a Központi hírszerzés (Central Intelligence) című filmbenA minden műfajban ugyanazt az izomagyú karaktert alakító Dwayne „The Rock” Johnson a Központi hírszerzésben nem ugyanazt az izomagyú karaktert alakítja, amit minden műfajban szokott. Vagy legalábbis nem szimplán azt.

A Rawson Marshall Thurber (Kidobós: Sok flúg disznót győz, Rejtélyes nyár, Családi üzelmek) rendezte vígjáték a 30Y által is megénekelt „semmi szédítő magasság, semmi rémisztő mélység” kategóriáját erősíti. Vagyis ha kicsit kritikusabbak vagyunk: egy szokásos felszínes amcsi vígjáték, melynek egyetlen célja a szórakoztatás. Ezért még alapvetően nem kellene elítélni, ám ha egy film alapjai ennyire súlytalanok, akkor senki ne várja, hogy halálra izguljuk magunkat a becsempészett krimi-thriller szál kapcsán sem.

Ugyanis ilyen is van a Központi hírszerzésben, méghozzá a klasszikus „nem tudni, ki a jó és ki a rossz fiú” képében. Calvin (Kevin Hart), egykori középsulis nagymenőből hétköznapi könyvelővé szürkült családfő életében egyik pillanatról a másikra bukkan fel néhai iskolatársa, a cikizett duci gyerekből izomkolosszus CIA ügynökké vált Bob Stone (Dwayne Johnson), akit maga a CIA üldöz. A finoman szólva is infantilis Bobról sem Calvin, sem a nézők nem tudják eldönteni, hogy az idióta külső vajon áruló, vagy hazája védelmére kelni minden akadály ellenére is képes belsőt takar. Persze, majdnem mindegy is, hiszen mindez csak ürügy a lövős-vicces jelenetek sokaságához, melyekből egy akció-vígjátékban sosem elég.

Dwayne Johnson és Kevin Hart a Központi hírszerzés (Central Intelligence) című filmbenEzek jórészét azonban már ellőtték a film előzetesében, így túl sok újdonságra ezen a téren sajnos nem számíthatunk. Érdekes viszont a bevezetőben már említett tény, hogy Dwayne Johnson nemcsak szimplán izomagyú, hanem mintha a készítők fontosnak tartották volna ennek eredetét is filmre vinni: a hájpacni Robbie Furgyik azért vált testépítő Bob Stone-ná, mert középiskolában rendszeresen nevetségessé tették kinézete miatt. Hogy ez okozott-e nála akkora lelki törést, ami miatt még negyvenhez közel is úgy beszél, mint egy felnőttkor küszöbén álló lúzer, aki próbál a menők bandájához tartozni, az nagyon valószínűsíthető. Az azonban, hogy ezért meg tudjuk-e sajnálni, vagy inkább csak azt várjuk, hogy péppé verjen néhány újabb rosszfiút az akarata ellenére az akciók sűrűjébe rángatott Calvinnel az oldalán, erősen kérdéses.

Apropó Calvin. Az ő karaktere megédesíthetné azt a keserédes ízt, amit Stone ügynök túlzott együgyűsége miatt érzünk, ám sajnos Kevin Hart is csupán pont annyira érdekes ebben a filmben, amennyit már az előzetesből is leszűrhettünk. Ja, nem, bocsánat, ő felel a verbális pisi-kaki poénokért, melyek alatt azt kell érteni, hogy senki nem hány, vizel stb. le senkit, viszont Calvin rendszeresen visszatérő beszédtémája, hogy mikor mennyit produkált a vécén, azt milyen hangok kísérték és így tovább. Bámulatos.

A Központi hírszerzés tehát vicces, de nem eléggé, komoly, de nem tudjuk komolyan venni, és próbál ugyan néhol új megoldásokkal operálni, de a beteg rendszeresen megsínyli ezeket a fogásokat.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com