Kritika

Kamaradráma Skype-on – Tízezer km

10000 kmA Tízezer km jeleneteket mutat be egy távkapcsolatból: tipikus, sokak számára ismert beszélgetések a virtuális térben két szerelmestől. Az elsőfilmes Carlos Marques-Marcet-nak sikerült a bravúr, széles érzelmi skálán vezeti a nézőit, mozija egy percig nem válik unalmassá, mégis azt éreztem, nem tudott iránymutatást nyújtani napjaink egyik legbosszantóbb jelenségéhez. 

Egy vágás nélküli, hibátlan jelenetben ismerkedünk meg a Tízezer km két főszereplőjével: Alex (Natalia Tena) és Sergi (David Verdaguer) épp első közös gyerekükön dolgoznak barcelonai lakásuk ágyában, majd az aktus után, a reggeli közben a nő kap egy e-mailt, amelyben értesítik, hogy megkapta álmai projektjét – csak éppen Los Angelesben. Veszekedést kibékülés követ, a snitt után pedig már a világ két távoli pontján látjuk őket.

Jönnek a jelenetek a távkapcsolatból, és kissé szokatlan módon, kizárólagosan onnan. Konkrétan egy-két modern művészi beállításon kívül csak Skype-beszélgetéseket látunk, a várakozásaimmal és a kamaradarabok gyakori csapdájával ellentétben ettől még nem válik vontatottá a Tízezer km, sőt! A remek dramaturgiának és a főszereplők csaknem tökéletes összhangjának köszönhetően előbb megnevettet, majd megríkat a film. A drámai ív hitelesen és sallangmentesen mutatja be a távkapcsolatok valóságát, a videóbeszélgetések a megérkezés után szerelemtől fűtve frappáns kommunikációt tesznek lehetővé, majd ahogy csillapodik az érzelem, ahogy átveszi a helyét a magány, egyre kényelmetlenebb, idegesítőbb ez a csatorna.

la-et-mn-10000-km-review-20150710Nevezzük nevén: a Tízezer km a Skype-ról szól. A távkapcsolatokról szóló – döntő részben amerikai – romantikus drámák (Őrülten hiányzolA szerelem hullámhosszán) vagy vígjátékok (Hétmérföldes szerelem) mindig tartogatnak egy-két mellékszálat, barátokat, humort, kalandokat – itt nincs semmi más, csak a távolság. Részben azért, mert az említettekhez képest itt fordított a felállás: a szerelmesek egy hosszú, életre szólónak szánt kapcsolat közepén válnak el egymástól. A kamaraszituáció tehát indokolt, hiszen aki valaha átélt ilyet, az tudja, hogy akármennyire is igyekszik, nem tud a másik életének részévé válni, nem ismeri meg a barátait, nem éli át azokat az élményeket, helyette csak az az átkozott Skype marad.

A052_C001_08243A.0005424Személyes élményeim miatt pont ez a legnagyobb gondom a Tízezer km-rel, hogy nézőként egy olyan helyzetbe emel be, ami tényleg elképesztően idegesítő, ráadásul minderről nem mond se értékítéletet, se nem kínál megoldást. A rendező elmesélésében Alex és Sergi kapcsolatának válságát nem a videóbeszélgetés talmi csillogása okozza. Nem mondja ki a direktor, hogy a Skype valójában csak elhiteti a szerelmesekkel, hogy egymáshoz közel lehetnek, holott éppen ellenkező hatást vált ki, áhítatunk tárgyát állandó látótávolságban tartja, ami eszméletlenül frusztráló. A nyitányhoz hasonlóan remekül megkomponált zárójelenet pedig nem hozza el a megkönnyebbülést, így nem ad megnyugtató választ arra a problémára, ami az egyre súlyosbodó globalizáció miatt mind több embert (pláne európait) érint. Ezáltal összességében hiába használta ki bámulatra méltóan Carlos Marques-Marcet rendező a zárt (virtuális) tér kereteit, főszereplőinek krízise egy marad a sok sorstárs közül. Távolabb kerülnek tőlünk, az így kialakult űr pedig annak ellenére ott maradt bennem (és vittem magammal haza), hogy a Tízezer km 100 perce alatt kifejezetten megszerettem Alexet és Sergit.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com