Kritika

Kettesben önmagunkkal – Hold

Azt, hogy Sam Rockwell kitűnő színész, eddig is tudtuk, és most lehetőséget kapott arra, hogy ezt többszörösen is bizonyítsa. Ezúttal azonban a szerep és a film sikeréért minden felelősség az ő vállát nyomja, ugyanis a teljes játékidő alatt gyakorlatilag egyedül őt látjuk a vásznon. Szerencsére elmondhatjuk, Sam Rockwell élt a felkínált lehetőséggel, hogy maradandót alkosson.

A közeli jövőben a Föld teljes energiaszükségletét a Holdon kitermelt kőzetekből nyerik. A Holdbázis működése szinte teljesen automatizált, egy fő bőven elegendő a rendszert ellenőrizni és hatalmas aratógépeket karbantartani, vele három évre szóló szerződést kötnek. Az aktuális személyzetet Sam Bell (Rockwell) adja, akinek már csak két hete van hátra a hazatérésig. Felesége és kislánya várja odahaza, de mivel a Földdel az élő kapcsolat egy hibás műhold miatt hosszú ideje szünetel, csak felvételről tudnak egymással kommunikálni. Sam egyetlen társa GERTY, a robot, akinek látszólag egyetlen feladata Sam minden kérését kielégíteni, kényelmét biztosítani, és amennyire lehet, társaságot nyújtani számára. GERTY legkevésbé sem emberszerű külsejét (leginkább egy üdítőautomatára emlékeztet, sok kütyüvel és kallantyúval) Kevin Spacey barátságos és segítőkész (és egyben ijesztő) hangja ellensúlyozza, valamint az érzelmei kifejezéséhez egy képernyőn felvillantott, az aktuális lelkiállapotát tükröző „smiley” piktogrammok.

Sam mindennél jobban várja, hogy viszontláthassa családját, csakhogy ahogy közeledik a hazatérés napja, egyre furcsább látomások kezdik őt gyötörni. Sem ő, sem mi nem értjük, hogy mi történik vele, és ahogy a víziók egyre rémisztőbbekké válnak, a néző kezdi elkönyvelni, hogy itt bizony egy klasszikus klausztrofób sci-fi – thriller – horrort láthatunk majd. Amikor aztán az egyik hallucináció(?) következtében balesetet szenved, és részleges amnéziával arra ébred, hogy kedvenc robotja udvariasan fogva tartja őt, már biztosak vagyunk benne, hogy itt egy izgalmas 2001 Űrodüsszeia – utánérzéssel van dolgunk, és elégedetten várjuk az ember és gép fizikai és szellemi küzdelmének alakulását. Nem is tévedhetnénk nagyobbat.

A film ugyanis hamarosan olyan fordulatot vesz, amely alapvetően tereli más síkra a néző hozzáállását is. A szorongás és feszültség megmarad, de az izgalom helyett a csendes szomorúság dominál innentől. És mégsem érezhetünk csalódást, szó sincs arról, hogy Duncan Jones rendező átvert volna minket. Amivé a film válik, az sokkal több annál, mint amit indulásakor igért. Jones ismét rávilágított arra az igazságra, hogy a science-fiction a legszabadabb és egyben legalkalmasabb műfaji keret arra, hogy az emberi természetről és a lélekről meséljen nekünk valaki.

A nagyszerű történet és Rockwell zseniális játéka mellett (minden mozdulata, mimikája, hanglejtése szenzációs) a film csendes, titokzatos zenéje és a holdbázis részben puritán, részben nagyon is személyes berendezését adó díszletek is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a nézőt magába szippantsa Sam világa. Ha nincs a film egyik utolsó jelenetében a némileg felesleges szájbarágós üzenet, akkor azt lehetne mondani, tökéletes alkotás született, amelynek helye van a filmtörténelemben. Annyi azonban így is bátran kijelenthető, hogy a Hold az utóbbi évek egyik messze legjobb sci-fije.

Hold (Moon)
színes angol sci-fi, 97 perc, 2009

rendező: Duncan Jones
forgatókönyvíró: Nathan Parker (Duncan Jones történetéből)
zeneszerző: Clint Mansell
operatőr: Gary Shaw
vágó: Nicolas Gaster

szereplők:
Sam Rockwell (Sam Bell)
Kevin Spacey (GERTY)
Dominique McElligott (Tess Bell)

IMDb-átlag: 8,0
www.sonypictures.com/classics/moon

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com