Kritika

Kihagyott ziccer – Pelé

pele-birth-of-a-legendNem gondolom, hogy nagy kérés lenne látni végre egy igazán jó futballfilmet, ami a sportágra reflektál, és megmutat valamit az oldalvonalon kívülállóknak is abból, amit a sportkedvelők csak úgy hívnak: szenvedély. A világ legnagyobb futballistájáról szóló életrajzi film minden tiszteletet megad Pelének, de legjobb szándékai mellett is csak a Disney családi műsorsávjába férne be jó szívvel. Nem más ez, mint kimaradt ziccer.

Sportfilm, minek vagy te? Tehetjük fel a kérdést általánosan, hiszen ez az évtizedek óta működő zsáner éppen a világ legnépszerűbb sportágában nem tudott még átütő sikert aratni. Ami az amerikai fociban a Minden héten háború, az atlétikában a Tűzszekerek, az ökölvívásban a Rocky, a Dühöngő bika vagy bármi más, a hokiban a Csoda a jégen, kosárlabdában pedig minden harmadik amerikai film, az a fociban hiányzik. Vannak szörnyű propagandák mint a szintén futball világverseny idején megjelent A közös szenvedély, cuki filmecskék, amelyekben ott a szenvedély, de filmként azért pironkodva értelmezhető (ilyen pl. a Liverpool 2005-ös legendás Bajnokok Ligája győzelemét feldolgozó Will), de olyan filmek nincsenek, amik legalább közepes esztétikai élménnyel beszélnek komoly témáról úgy, hogy a sportszenvedélyt is megmutassa. Hogy ne csak a vájtfülű nézőknek szóljon.

Furcsamód eddig még sosem készült film a világ legnagyobb futballistájának tartott brazil Peléről (még ha ilyen címek bajosan is oszthatók), hiszen nemcsak hogy a legnépszerűbb futballnemzetről van szó (Brazília nyert eddig legtöbbször, 5-ször világbajnokságot), hanem annak legeredményesebb és legnépszerűbb játékosa mesebeli történettel bír. A hihetetlen szegénységből az elnyomott fekete közösség tagjaként 16 évesen fedezik fel világraszóló tehetségét, hogy 1,5 év múlva már a világbajnokságon, a későbbi győztes csapatban rúgja a mesterhármast a rettegett franciáknak. Nem, ez nem mese, ez tényleg valóság…

Talán éppen ez volt a film veszte. Pelé ugyanis ebben a filmben nem több az igazságért kiálló legkisebb királyfinál, aki túljárt mindenki eszén, ezért a végén az egész falu állva és sírva őt tapsolja. Pedig Pelé nemcsak a brazil futballt újította meg, hanem az egész világét. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad sportolójának választotta; nélküle ma kétségkívül nem lenne a futball az, ami. Ebből a film utolsó néhány dokumentarista percén kívül sajnos nem sokat tudunk. Nagyobb baj viszont az, hogy magáról a sportszeretetről sem tudunk meg többet. A Pelé című film – sok más társához hasonlóan – csak az insidereknek élmény. Aki betéve tudja az összes világbajnokság minden adatát, tisztában van minden idők legjobb válogatottjának tartott brazil csapat minden erényével, aki sokat olvasott és látott archív felvételeket az egész korszakról és a futball múltjáról, most végre láthatja testközelből. Megelevenedik az egész, és ez tök jó. Akit viszont ez az egész eddig egyáltalán nem érdekelt, az ettől a filmtől továbbra sem fog kedvet kapni. Annak ez a 110 perc nem lesz más, mint 22 kötöznivaló bolond labdakergetése.

PELE

Valami univerzálisabb történetet, mondjuk a futball szenvedélyéről, szívesebben néztem volna. Valamelyik legutóbbi világbajnokság döntőjében a kommentátor, Hajdu B. István azt mondta: nincs még egy olyan világesemény, mint a futball vb-döntő, ami békeidőben ennyi embert és ilyen mértékben érzelmi hatása alá vonja. Erről a fajta békés háborúról nem sokat tudtunk meg. Vagy meg lehetett volna valósítani régi tervem: páros portréfilm – akár fikciósan – Garrincháról és Peléről. Az autista ösztönös zseniről, akire tényleg nem volt ellenszer és vele szemben a prófétáról, akinek neve egybeforrott a brazil futballal. De lehetett volna akár egy a „futball szerepe a világtörténelemben, a társadalomban” típusú történetet is kihozni, bár félő, könnyen átcsapna aktuálpolitikába. Reméljük, a tavalyi FIFA korrupciós botrányról készülő játékfilm elkerüli ezeket a csapdákat.

A savanyú szájíz ellenére azért lehetnek, akiknek tetszeni fog a film. Hiszen a mese tényleg benne van, a képek gyönyörűek, a ritmus és a zene a brazil temperamentumot követi. Némely jelenete kifejezetten élvezhető klipként, és ugye a futball és a videók mit nem áll messze egymástól. Sajnos filmet vártunk.

[author_bio author=”ryzsy”]

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.