Kritika

Kim Jong-il emlékére – A diktátor

Sacha Baron Cohen harmadszor dolgozott együtt Larry Charles filmrendezővel, de ezúttal nem az átlagembert megbotránkoztató áldokumentumfilmet forgattak, hanem egy konvencionális elbeszelésen nyugvó, ismert színészekkel eljátszott nagyszabású vígjátékot.

A kortárs filmvilág talán legkitűnőbb, de kétségkívül legismertebb humoristája, ezúttal Aladeen admirális generális bőrébe bújt, hogy átvegye az észak-afrikai Wadiya feletti egyeduralmat. A mindenkori diktatúrákról és az élükön csücsülő egoista, pszichopata despotákról tökéletes karikatúra született. Cohen szinte sziporkázik mikor a nárcisztikus vezető bőrébe bújhat és sírva röhögünk azon, ahogyan a gyakran illogikus, de könyörtelen és abszurd katonaállamok elé görbe tükröt állít.

Aladeen admirális urándúsító terveire, az ENSZ egy lehetséges katonai offenzívával válaszol, amit egy bölcs vezető nem hagyhat figyelmen kívül. A sátán fészkébe, vagyis az Egyesült Államokba utazik a bonyodalom elsimítására, de hamarosan politikai összeesküvés áldozata lesz, és habár az életét nem is, de személyiségét elveszik tőle. Átlagos amerikai bevándorlóként kell megoldást találnia, hogy elbitorolt trónját visszaszerezze, és megmentse szeretett népét a demokráciától. Ugyan Aladeen admirális és birodalma áll a középpontban, Cohen újabb alteregója valójában mindegyik oldal levesébe beleköp – ennyiben köthető Borat és Brüno alakjához. A konspiráns nagyhatalmi vezetőket, a különböző etnikumokat és az eltérő ideológiai nézeteket egyaránt kifigurázza. A diktátorok nyílt, arrogáns politikai és katonai egyeduralmánál talán csak a demokrácia rejtett, hazugságokkal álcázott manipulációi veszélyesebbek.

Sacha Baron Cohen humora alighanem minden jószándékú emberből pillanatnyi ellenérzést vált ki, de ha sikerül felülemelkednünk tanult etikai, esztétikai és morális megszokásainkon üvöltve viháncolunk majd minden egyes képkockán. Cohen gyakran trágár, blőd poénjai mögül akármennyire nem akarjuk, de végső soron intelligens humor szikrázik fel. Aktuális társadalmi, politikai problámákat tárgyal, miközben az abszurd szituációktól és poénoktól egy pillanatra sem unatkozunk.

A diktátor – The Dictator
színes, amerikai vígjáték, 83 perc, 2012

rendező: Larry Charles
forgatókönyvíró: Sacha Baron Cohen, Alec Berg, David Mandel, Jeff Schaffer
zeneszerző: Erran Baron Cohen
operítőr: Lawrence Sher
producer: Sacha Baron Cohen, Alec Berg, David Mandel, Scott Rudin, Jeff schaffer

szereplők:
Sacha Baron Cohan (Aladeen tábornok)
Megan Fox (önmaga)
J.B. Smoove (Usher)
Kevin Corrigan (Slade)
Erick Avari (Omar)
Sir Ben Kingsley (Tamir)
Anna Faris (Zoey)
John C. Reilly
B.J. Novak
Jim Piddock
szinkronhang:
Scherer Péter (Aladeen tábornok magyar hangja)
Zsigmond Tamara (Megan Fox magyarhangja)
Galambos Péter (Usher magyar hangja)

IMDb
www.republicofwadiya.com

 

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com