Értékelés: 7/10 Így értékelünk mi »


elcs3Szakállas megtört férfi áll a vízparton. Érzelmei túlnőttek rajta. Meglepett, nem nagyon tud mit kezdeni velük. Csak sejthetjük mi lesz a sorsa. Így végződik az Elcserélt világ.

Mindig nagy kérdés, vajon mi a művészet feladata: az egyedit vagy az általánost vizsgálja. Talán az egyediben megelevenedő általános érdemes leginkább a vizsgálatra. Talán a művészetnek nincs is semmilyen feladata. Talán nincs is semmi olyasmi, amit indokolt lenne külön címkével ellátnunk és művészetnek hívnunk. Innen persze indulhatunk is visszafele: hiszen műalkotást – ami látványosan, hallhatóan több mint vászon, festék, szólánc vagy hangsor – valószínűleg már mind láttunk. Műalkotás tehát van. És ez valóban zavarba ejtő dolog, hiszen a feladat szónál visszafelé is meg kell állnunk. A művészetnek – mint a műalkotást létrehozó közegnek – ugyanis nem lehet feladata az, hogy feladatot keressen magának, az a befogadó dolga.

Tulajdoníthatunk neki például közvetítő szerepet. S talán ez az egyik legkönnyebben járható megközelítés: a legalapvetőbb, legelemibb, leghétköznapibb emberi igénnyel, a közléssel azonosítani az egyik legbonyolultabbat, legmegfoghatatlanabbat.

Hirdetés

Mindezt persze azért írtam le, mert mind, mind központi szerepet töltenek be Margarethe von Trotta legújabb (a magyar mozikban immár harmadikként bemutatott) filmjében. A film kacifántos, valóságtól elrugaszkodott egyszerre bohózatba és szomorújátékba illő történetének középpontjában ugyanis az alapvető emberi kapcsolatok állnak. Sajnos azonban eléggé kiszámítható fordulatokkal.

301884_1024_elcserelt_vilag__3_A családot vizsgálja Trotta mint közeget. A kibeszéletlenség okozta elmérgesedett érzelmek pusztító hatása éppúgy érdekli, mint az a védőháló, ami szintén a családot jellemzi. Trotta véleménye a családról végeredményben pozitív. És ez komoly erénye a filmnek. Hiszen nem felszámolni akarja ezt a hihetetlenül értékes emberi közösséget, sokkal inkább hibáit felmutatva javításra sarkall.

Igazából filmre írt színházat látunk, egy-két direkt filmes hatással megspékelve. Trotta nagyon hisz a színészekben, mindent rájuk bíz. A színészek tökéletesen teljesítenek. Alakításaik mind hitelesek. Egyedül a film nyelvkönyvekbe illő kifinomult angol és német nyelvezete fals talán egy picit. Mindenki hochdeutschot és oxford englisht beszél, kerek, érzelmileg tökéletesen felépített mondatokban. Persze a művelt felső-középosztály mint közeg ezt valamennyire indokolttá teszi.

301889_1024_elcserelt_vilag__8_A dialógusok tehát kimódoltak. A történet olykor nevetségesen kacifántos (ez akkor is így van, ha esetleg kiderülne igaz történeten alapul a film). Mindezekkel együtt a film nézhető. Trotta kifejezetten jó atmoszférát tud építeni. Ehhez segíti a film második témája: a művészet. A történet középpontjában ugyanis énekesek állnak. Az egyik központi szereplő (Barbara Sukowa) operákat, a másik (Katja Riemann) dzsessz számokat ad elő. Mindketten zseniálisan énekelnek. S von Trotta jól használja a két zenei világot arra, hogy bemutassa szereplőit. Az operaénekes inkább a különlegeset keresi, onnan közelít az általános felé. A dzsesszénekes világa inkább a mindennapoké, onnan keres választ a kérdéseire.

Találkozásuk izgalmas, néhány pillanatban torokszorító is. Ez főként a két színésznő különleges játékának köszönhető. Barbara Sukowa (aki már a rendező előző filmjében, a Hannah Arendtben is feltűnt – szerk.) játéka rendkívül precíz, Katja Riemann játéka üde és ösztönös. Legalábbis ezt a hatást keltik. És ennek a filmnek rájuk van szüksége. Segítségükkel képes von Trotta hitelesen beszélni családról és művészetről. Bár kissé az az érzésünk mintha a filmbeli család is csupán a művészet allegóriája lenne.

Egy hálóinges nő áll a szakállas férfi hálószobájában. A férfi alszik. A nő talán a volt feleségének a szelleme. Valójában így végződik a film. Kár.

Adatlap

Elcserélt világ (Die abhandene Welt)
színes, feliratos, német filmdráma, 101 perc, 2015

rendező: Margarethe von Trotta
forgatókönyvíró: Margarethe von Trotta
operatőr: Axel Block
zene: Sven Rossenbach, Florian van Volxem
producer: Markus Zimmer
vágó: Bettina Böhler
szereplők: 
Sophie: Katja Riemann
Paul Kromberger: Matthias Habich
Caterina Fabiani / Evelyn Kromberger: Barbara Sukowa
Philip: Robert Seeliger
Ralf Kromberger: Gunnar Möller
Rosa: Karin Dor
Georg: August Zirner
, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments