Magyarországról szóló természetfilm a mozikban? Amit ráadásul még akkor is kifejezetten érdemes lenne megnézni, ha nem csökkentett jegyárral tehetnénk ezt meg? A Vad Magyarország óta tudjuk, hogy ez nem vágyálom: most pedig itt van Mosonyi Szabolcs következő filmje, a Vad Kunság.
Van-e értelme nagyvásznon nézni egy természetfilmet? Azt hiszem, erre egyértelmű a válasza annak, aki látta például a Vándormadarakat, vagy akár az Amazónia 3D-t: a filmes technika (akár a 3D) lehetőségeit kihasználva bizony sokkal hatásosabb tud lenni a természetfilm, mint az ismeretterjesztő csatornán…
A természet lenyűgöző, és éppen ezért lenyűgöző eszközökkel érdemes bemutatni: moziban, 3D-ben, IMAX-ben, amit csak elbír a technika. A magyar természetfilmesek pedig bőven tudnak ebben a trendben világszínvonalút alkotni. Mosonyi Szabolcs a Vad Magyarországban operatőrként és társrendezőként dolgozott; a Vad Szigetköz már teljes mértékben az ő nevéhez fűződik – mint ahogy a mostani film, a Vad Kunság is. És ez sem marad el semmiben az elődöktől.
A Kunság homokdombjai, szikes tavai olyan élőlényeknek kínálnak otthont, melyek – legalábbis a fővárosból nézve – kifejezetten egzotikusak. Aranysakálok járják az éjszakát zsákmány után, kékvércsék vijjognak a fákon, és még az üregi nyulak is egészen különleges állatoknak tűnnek, ha sötétben, az üregükben motoszkálva, egymással harcolva látjuk őket.
Hatvan perces hossza inkább tévébe való lenne, de a tartalma és szépsége miatt teljesen indokolt a nagyvászon: lélegzetelállító képek, fantasztikus szépségek, csodás operatőri munka jellemzi a Kunság titkait bemutató filmet. A készítők láthatólag hisznek a narrációban – bár manapság van olyan trend, hogy a természetfilmekben a képek magukért beszélnek, és minimális a narráció, a Vad Kunságban mindenről, amit a képen látunk, kapunk magyarázatot. Így nem csak a gyönyörködtetés, hanem az ismeretterjesztés is fontos szempont – nem csoda, hogy a 2. Magyar Filmhéten a legjobb ismeretterjesztő film díját is elnyerte.
Nagyon hangulatos Mátyás Attila Merkaba népzenei elemeket is megcsillogtató aláfestő zenéje – kár, hogy ugyanazon motívumok olyan sokszor tűnnek fel, hogy kicsit unalmassá válnak… A képek ugyanakkor ellensúlyozzák ezt, és egy pillanatig sem fullad unalomba a film; a technikai lehetőségek széles skáláját felhasználva hol infrakamerával, hol drónfelvételről, hol pedig szuperlassított felvételeken csodálhatjuk a Kunság természeti csodáit. Hangsúlyosan csak a természeti csodákról van szó: bár az ember „belenyúl” a természetbe, és ez természetesen a filmben is szembetűnő, és nem hallgatják el, milyen változások történtek a természeteshez képest, de ezúttal nem tűnnek fel emberi alakok. A Vad Magyarországban busójárók, pásztorok, halászok is szerepeltek, a Vad Szigetközben is láthattunk embereket – ezúttal azonban kiküszöbölték őket. Lehet, hogy ez egy kicsit „mesterségessé” teszi a bemutatott környezetet, hiszen ma már sajnos nincsenek teljesen elszigetelt vadonok, de talán pont azért nézünk ilyen filmeket, hogy visszavonulhassunk az emberek közül egy tisztább, természetesebb világba Még akkor is, ha tudjuk, hogy csak a filmben ilyen, és a valóságban ennél szorosabb az együttélés az ember és a természet között…
A „Vad” sorozat pedig nem ér véget. Az alkotók már a következő nagy dobásra készülnek: a Balaton és környékének élővilágáról készítenek filmet.
