Értékelés: 4/10 Így értékelünk mi »


Ne  zavarjatokNem éri meg azt gondolni a Ne zavarjatok!-ról, hogy vígjáték, mert igen nagy csalódás éri az embert. Egyetlen szempontból érdekes csak ez a film: most épp milyennek látják a francia társadalmat felülnézetből.

Emlékeztek még arra a Bolondos dallamok animációs rövidfilmre, amelyben Dodó kacsa nem hagyja a szálloda vendégét aludni? Mindenféle ostobaságot kitalál, a fickó pedig bárhogy próbálkozik, nem tudja kipihenni fáradalmait.

Hirdetés

Ehhez kísértetiesen hasonló a Ne zavarjatok! története, csak itt butaságok helyett tipikus, valós események következnek be. Michel Leproux (az Asterixként ismertté vált Christian Clavier) egy bolhapiacon megtalálja az egyik rég nem hallott, kedvenc bakelit lemezét, a nap további részében egyetlen vágya, hogy egy békés óra erejéig nyugalom legyen körülötte, és meghallgathassa a zenét. Azonban mintha az egész világ összefogna ellene, minden rokona, beosztottja, szomszédja és barátja ezen a szombaton találja meg valamivel.

Egy viszonylag rövid időszakon keresztül képes voltam azonosulni Michel problémájával. Én is annyiszor éreztem már azt, hogy mindent megadnék csak egyetlen óra nyugalomért, hogy a könyvem utolsó száz oldalát vagy egy sorozatom utolsó részét megnézzem. Addig, amíg olyan események zavarják meg a zenehallgatást, mint a porszívó zaja vagy a hisztis feleség megjegyzései, még viszonylag élvezhető a vígjáték. Nem vicces ugyan (mert a helyzetek nem abszurdak), de valamennyire érdekes.

Ne zavarjatok (Une heure de tranquilité)Csakhogy a rövid időszak után Michel környezetében olyan dolgok történnek, amelyek teljesen érthetetlenné teszik a viselkedését. A hátsó szobát például felújítják, csőtörés lesz, az alatta lakó szomszéd beázik – de a férfi még mindig csak a lemezére gondol. A főhős viselkedése egyre jobban eltávolodik egy normális emberétől, antipatikussá, önzővé és gyerekessé válik. Még itt sem lenne menthetetlen a Ne zavarjatok!, abszurditással lehetne kompenzálni a nem igazán szerethető karaktert (ezt tette például a Körberajzolva). Ehelyett azonban az egész film panaszáradattá silányul, amelyben a gazdag, ötvenes férfi nem képes észrevenni, hogy egyszerűen vannak helyzetek, amikor nem kaphatja meg az ember az egy nyugodt óráját.

Ne zavarjatok (Une heure de tranquilité)A játékidő előrehaladtával egyre nyilvánvalóbb, hogy egészen egyszerűen a film alapötlete kevés ahhoz, hogy kitöltsön egy egészestés mozit (pedig mindössze 79 perc hosszú a Ne zavarjatok!). Animációban is legfeljebb tízperces verziója létezik a téma adaptálásának, a filmekre pedig inkább az jellemző, hogy a főhős egy rossz napja során többször utalgat a nyugalomhoz szükséges eszközre (kávé az Oh boyban vagy aszpirin a Die Hard – Az élet mindig drágában), de ez csak mint mellékszál jelenik meg.

A Ne zavarjatok! egyetlen igazán pozitív értéke számomra az volt, hogy bár valószínűleg nem szándékosan, de a panaszkodás révén a film érdekes képet mutat a francia társadalomról, mégpedig a felsőosztálybeli ötvenes főhős szemszögéből. Itt a munkanélküli barát még mindig a válságra mutogat pénztelensége kapcsán, vagy a portugál vízvezeték-szerelő lengyelnek kénytelen kiadni magát, hogy munkához jusson. Ez a halvány szatíra azonban nem kompenzálta számomra azt az érzést, hogy a Ne zavarjatok! sokkal inkább egy hatalmas rinyálás volt.

Adatlap

Ne zavarjatok! (Une heure de tranquillité)
színes, magyarul beszélő, francia komédia, 79 perc, 2014 (12)

rendező: Patrice Leconte
forgatókönyvíró: Patrice Leconte, Florian Zeller
operatőr: Jean-Marie Dreujou
zene: Éric Neveux
producer: Olivier Delbosc, Marc Missonnier
vágó: Joëlle Hache

szereplők:
Christian Clavier (Michel Leproux)
Carole Bouquet (Nathalie Leproux)
Valérie Bonneton (Elsa)
Rossy de Palma (Maria)
Stéphane De Groodt (Pavel)
Sébastien Castro (Sébastien Leproux)

IMDb
Mafab

, , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments