Értékelés: 8/10 Így értékelünk mi »


Mérges BuddhaHa azt mondom, hogy a szomszéd házat kipakolták a romák, mindenki elhiszi. Ha azt mondom, van egy iskola Borsodban, ahol a romák érettségire készülnek és emellett meditációt is tanulnak, ki hiszi el? A Mérges Buddha egy kiváló dokumentumfilm abban a tekintetben, hogy megmutat valamit, ami itt van közel, mégse látjuk – történik, de a kulturális és történelmi falak nem teszik láthatóvá, talán még hihetővé sem.

Arról van szó, hogy van egy falu Borsodban, Sajókaza a neve, ahol megjelent pár lelkes ember, akik fejükbe vették, hogy márpedig tesznek valamit, még ha kiskanállal lapátolják a Balaton vizét is – és nem arról van szó, hogy ne tudnák felmérni a kiskanál és a Balaton aránykülönbségeit –, hanem hogy ők hisznek valamiben, ami tetterőssé, motiválttá teszi őket, és ezt igyekeznek továbbadni, amennyire csak tőlük telik.

Mi az erő forrása, ami nem az önnönérdek, hanem a tudásmegosztásra és a másik segítésére irányul? A neve Ámbédkar, aki egy indiai reformer volt, az  őt követő mozgalom a tanítás és tanulás fontosságát hangsúlyozza első helyen. (Taníttass, lelkesíts és szervezkedj!) Mi történik Magyarországon? Emberek akik ott tanultak, most itt tanítanak: matematikát, történelmet, angolt, vagyis azokat a tantárgyakat, amik az érettségihez kellenek. Emellett szemléletet és valamiféle buddhista gyakorlást, ami azért fontos, mert ezek a diákok olyan roma fiatalok, akik nehezen birkóznak meg a hagyományos iskolarendszerrel, a családi hátterükből kifolyólag nem motiváltak a tanulásban, figyelemhiányosak és nehezen hiszik el, hogy érnek valamit. Vagyis vannak problémáik, és ez itt rendben van; az iskola nem csak tananyagot, szépen élni is tanít.

Hirdetés

Mérges BuddhaA német-osztrák koprodukcióban készült alkotás remek dokumentumfilm. Stefan Ludwig, a rendező belép egy zárt közösségbe és megmutatja annak működését. A szereplők megosztják életük intim pillanatait, álmaikat, kétségeiket, örömeiket és azokat a dolgokat is, amikre nem büszkék. Olyat is láthatunk a filmben, amit ugyanabban a faluban élő nem-roma lakosok nem, vagyis azok sem, akik tulajdonképpen ott vannak. Talán ez a film legnagyobb értéke, hogy sikerült bizalmat kiépíteni, nem csak a felszínen csúszkálni és egy semmitmondó közhellyel előállni a kirekesztettségről.

De mindemellett nem teljesen egyoldalú a film, ki-kitekint, a környezetet, a nagyobb nézőpontot is beleveszi, s talán objektivitásról ilyenformán lehetetlen beszélni, de korrektségről mindenképp. A diákok mellett megszólalnak a tanárok, a falusiak. Nem értékel a film, mesél, nem takarja el a problémákat, a magántulajdon biztonságának megszűnését, a szegénységet, a munkalehetőség hiányát – a roma és nem roma lakosok közötti hatalmas távolságot. De egyben megmutatja, hogy amíg többnyire csak a problémákat látjuk, mögötte emberek vannak, szerető közösség, szokások, énekek és táncok. Még a Parlamentbe is eljutunk, ahol megjelenik hírként a történetük, a suli meg ez az egész, és a legmegdöbbentőbb a távolság, hogy „ott fent” tényleg nem tudják, hogy mi zajlik „itt lent”. A Mérges Buddha pedig ezt a funkciót tölti be; megmutat, dokumentál.

Mérges BuddhaAmi különösen jó filmmé teszi a Mérges Buddhát, hogy mindezen társadalmi problémák és személyes sorsok bemutatása mellett sikerült visszaadni valamit abból az optimista őrületből, ami az Ámbédkar körül zajlik. Amikor Orsós János teljes komolysággal közli, hogy ő most tesz valamit, aminek nagyságrendileg 200 év múlva lesz észrevehető hatása, akkor valami őrületet érzek, ami igen tetszős. És nem a nagy szavak meséje ez, hanem a kis lépéseké. Remekül tükrözi a dolgot, amikor az egyik anyuka panaszkodik, hogy miért nem szakközépbe járnak a fiatalok gimi helyett, hogy minek az érettségi, amikor eddig egy se jutott el az egyetemig. S bizony problémaként jelenik meg, hogy az egyik végzett diák romaként még érettségivel se tud elhelyezkedni.

De amit Orsós János lát, az egy nagyobb ív, ami pont emiatt lassabb folyamat is. A lehetőséget, a távlatokat nyitja meg, hogy mi mindent lehet, és hogy ezt lehessen minél több mindenkinek, faluról is, romaként is. Mindezt nyugodt derűvel teszi, még ha állítja, hogy néha ő maga is mérges. A film pedig elkapja ezt az életérzést, amihez hozzáadódik a romák táncolva sírunk pillanatai. És talán ez a lényeg, hogy nem úgy keveredünk ki a filmről, hogy minden nagyon szar, megoldhatatlan és reménytelen, hanem úgy, hogy nehéz-nehéz, de van mit tenni, kicsit meditálni, sokszor megpróbálni, tanulni, tenni, tenni és tenni kell.

Adatlap

Mérges Buddha

színes, német-osztrák dokumentumfilm, 98 perc, 2016

Forgalmazó: magyarhangya
rendező: Stefan Ludwig
forgatókönyvíró: Stefan Ludwig, Thomas Beckmann
zene: Martina Eisenreich
producer: Peter Drössler
vágó: Alexandra Schneider
hang: Stefan Ludiwg,  Dénes Zoltán
, , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments