Kedvenc művészettörténeti sorozatunk, A művészet templomai minden alkalommal meglep: a Pápai bazilikákkal bebizonyította, hogy egy első pillantásra abszolút rétegtémáról is lehetséges a nagyközönség számára is izgalmas, trendi ismeretterjesztő filmet készíteni.
Lehet, hogy én vagyok túl szkeptikus, de korábban ugyanennyire meglepett a Vatikáni Múzeumról vagy a Milánói Scaláról szóló epizód tisztes helytállása – a legutóbbi, Itáliát elhagyó epizód, a Bosch: A gyönyörök kertjét bemutató film pedig egyenesen lenyűgözött. Nem győzzük eleget dicsérni a Pannonia Entertainmentet, hogy felkarolta ezt a sorozatot, és évente több alkalommal is ilyen igényes dokumentumfilmekkel örvendezteti meg a magyar műkedvelő közönséget.
A sorozat legújabb epizódja, a Pápai bazilikák átörökíti az elődök erényeit, bár az az invenciózusság hiányzik belőle, ami kiemelkedővé tehetné a szérián belül. Igaz, így is működőképes a film alapötlete: az Irgalmasság Rendkívüli Szentévéhez kapcsolva aktualizálja, Stendhal Római séták című művének idézeteivel pedig keretbe foglalja a témát. Így egyszerre lesz egyedi és kellően koherens a történet; a megfelelő apropó vagy háttértörténet nélkül ugyanis igencsak széttartó vagy ötletszerű lehetett volna a négy bazilika egymás utáni bemutatása.
A Pápai bazilikák tehát négy különálló, mégis eredendően összefüggő epizódból áll, amelyekben a vatikáni Szent Péter-bazilikát, a falakon kívüli Szent Pál-bazilikát, a lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyházat és a Santa Maria Maggiore-bazilikát mutatják be. Ez az epizód a (vallásos) művészet kedvelői mellett leginkább az építészet iránt érdeklődőknek fog tetszeni, hiszen az épületek történetébe, átalakításaiba is bepillantást nyerünk a bennük található műalkotások – köztük például Michelangelo világhíres Piétája – megismerése mellett.
A négy épületről négy szakértő beszél (a Vatikáni Múzeum igazgatóját, Antonio Paoluccit már régi ismerősként köszönthetjük a Vatikáni Múzeum 3D után). A bazilikákra nagyjából ugyanannyi időt szán a film, ami persze így igazságos, mégis vitába lehetne szállni az arányokkal: a Szent Péterről szívesen tudtam volna meg többet, a Keresztelő Szent Jánossal foglalkozó részt viszont kicsit vontatottnak éreztem. De olyan ez, mint egy társas utazás: el kell fogadnunk, hogy a szervezők nem kizárólag az én ízlésemhez igazodnak, sodródnom kell tovább a tömeggel, akárhová vezetnek.
Ennek ellenére általában igaz, hogy a film jó ritmusban, a beszélőfejes jellegen túllépve váltogatja a szereplőket és a helyszíneket, ami egy letisztult, zsúfoltságtól mentes, méltóságteljes, de dinamikus stílust eredményez. A képek természetesen gyönyörűek (rengeteg légi felvételt is láthatunk), de az alkotók szerencsére azt is érzik, mikor érdemes csöndben maradni – gyakran hagyják, hogy a látvány önmagáért beszéljen. Amikor viszont kommentálják a látottakat, a szöveg kimondottam ügyesen egyensúlyoz az informatív és a könnyed stílus között: rengeteg izgalmas legendát és történelmi tényt ismerhetünk meg, mégsem zavarodunk bele az adatokba. Azaz a film teljesíti a célját: egy felkészült idegenvezető magabiztosságával kalauzol végig a bazilikákon – a különbség annyi, hogy a fürge kamerák, drónok segítségével olyan perspektívából is láthatjuk a csodálatos helyszíneket, ahonnan élőben biztosan nem.
