A regény sikere hatalmas érdeklődést és jókora elvárásokat támasztott a Hajnali láz filmváltozata felé. Sikerül-e dupláznia Gárdos Péternek?
A regényváltozat stílusának és történetének eredetisége kritikusként és irodalomkedvelőként is levett a lábamról – Gárdos remek írónak bizonyult, megható és különleges szerelmes regényt alkotott szülei megismerkedésének drámai történetéből. Ugyanakkor tudvalevő, hogy a sztorit – rendező lévén – eredetileg filmben szerette volna feldolgozni, így a regényírás tulajdonképpen csak pótcselekvés és előtanulmány volt addig, amíg a filmgyártás nem indulhatott el. Furcsa helyzet jött létre: a regény maradandóbb és érdekesebb lett, mint a vele párhuzamosan alakuló, ugyanazt a történetet más eszközökkel elmesélő film.
A Hajnali láz filmen inkább csak korrekt munka, egy átlagon felüli történet átlagos elmesélése. A mindent legyőző szerelem természetesen olyan téma, ami ordít a vászon után; Miklós és Lili története jól is érvényesül filmen. Csak hiányzik belőle az az egyéni hang, ami a könyvet meghatározta: ott egyértelmű volt, hogy Gárdos számára ez személyes ügy, de eközben elhitette, hogy általános érvényű is. A filmben inkább csak a második pont teljesül – Gárdos maga is azt nyilatkozta, hogy próbált nem a szülei történeteként tekinteni a filmre, csakhogy ez inkább hátránynak bizonyul.
A filmbeli Hajnali láz vajon Gárdos szüleinek története-e még? A könyvben ez nem volt kérdés (természetesen számolnunk kell a költői szabadsággal is), a filmet viszont már az is eltávolítja az életrajziságtól, hogy a koprodukciós kényszer miatt bekerült egy izraeli szál: az idős Lilit egy neves izraeli színésznő játssza, aki a kerettörténet szerint Jeruzsálemben adja át a nevezetes levélkötegeket a fiának. Kérdés persze, hogy ezt problémának éljük-e meg – számomra sérült a sztori hitelessége a nyilvánvalóan fiktív elemek beemelésével. Összességében olyan a Hajnali láz-film, mint a végén lezajló esküvő: a fiatalok eredetileg teljesen mást terveztek, de a körülmények hatására belemennek, hogy zsidó szokások szerint tartsák meg a ceremóniát. Kis megalkuvások, amelyek talán nem is mindenkit zavarnak – lehet, hogy a könyvváltozattal való összehasonlítási kényszer nélkül tökéletesen helytállna a film is, így viszont a kettő közül a regény a nagyobb élmény.
Ettől eltekintve a történet szépen kidomborodik a filmvásznon is, a szükséges változtatások többségében nem zavaróak. Kissé fájó, hogy kimaradt a könyvbéli apafigura lódítási hajlama – a filmben Miklós megszállott hősszerelmes, de a könnyelmű ígéretei vagy kegyes hazugságai hiányoznak, pedig ez kiválóan árnyalta, színesítette jellemét. Egy filmben mindent törvényszerűen fel kell turbózni – a Hajnali lázban is szélsőségesebb jellemek csapnak össze, szebb emberek szerepelnek, romantikusabb fordulatok követik egymást, mint a könyvben. Szerencsére a színészek egytől egyig remek választásnak bizonyulnak; a legcsodálatosabb Piti Emőke, akinek az arca hihetetlenül kifejező, tökéletesen testesíti meg a törékeny, de eltökélt Lilit.
