Értékelés: 7/10 Így értékelünk mi »


milanoi_scalaFolytatódik a művészetek moziba csempészésének nemes küldetése, ezúttal a milánói Scala kulisszái mögé pillanthatunk be a Pannonia Entertainment jóvoltából.

A művészet templomai-sorozat második epizódját látatlanban nehezen tudtam elképzelni. Egy múzeumról szóló film létjogosultsága még érthető: műtárgyak sokasága garantálja az esztétikai élményt, amelyek ugyanakkor anekdoták garmadájának is kiindulópontjai lehetnek. De hogyan lehet másfél órán át mesélni egy koncertteremről? Mint kiderült, természetesen az itt megforduló művészeken keresztül. És persze a zenén. Ahogy elkezdődött a Milánói Scala, a csodák palotája, eloszlottak az aggályaim: bő kétszáz év alatt elég sok minden történt a világ egyik legismertebb dalszínházában, amit a filmnek többé-kevésbé sikerült is szórakoztató mederbe terelnie.

milanoi_scala_domingoAz intézmény életének fonalát néhány héttel december 7. előtt vesszük fel, ugyanis minden évben ezen a napon, Szent Ambrus napján indul a Scala új évada. A Milánói Scala tehát laza határidő-dramaturgiára épít, amiről aztán időről időre elfeledkezünk, hiszen ebben az épületben csak látszatkérdés az aktuális szezonnyitó premier sikeressége. De sebaj. A Fidelio premierjére készülve el-elkalandozunk a Scala közelebbi és távolabbi múltjában, megismerjük a legnagyobb klasszikus szerzőit (Verdit és Puccinit) és a közelmúlt nagy karmestereit, operaénekeseit és táncosait (Toscaninitől Bahrenboimig, Maria Callastól Domingóig), illetve fiatal munkatársait. Mindenki a Scalahoz való viszonyáról mesél, s bár a gondolatok nem sokban különböznek egymástól („ez a világ legcsodálatosabb koncerthelyszíne”), a művészek lelkesedése a zeneszerető nézőre is átragadhat. Különösebb logika nélkül, impresszionista módon váltakoznak az idősíkok, történetszálak és szereplők – ami azt az érzetet kelti, hogy a Scala tényleg a csodák palotája, amelynek minden sarka mesélni tudna, minden itt töltött perc igazi élmény. Azaz a film zsúfoltsága és csapongása az intézmény nagyságának érzetét növeli.

Hirdetés

Ennek ellenére, ahogyan a „múzeumos” filmeket a műtárgyak, a Scalaról szólót a zene viszi el a hátán: a visszaemlékezések túlzásainál vagy a dramatizált, játékfilmes betéteknél izgalmasabb az a hatalmas zenei hagyaték, amely felhalmozódott a Scalaban. Rengeteg archív felvételt látunk és hallunk, ezek pedig önmagukért beszélnek: mindennél jobban igazolják, hogy az észak-olasz operaház tényleg a világ legjobbja, itt fellépni vagy a közönség soraiban ülni semmihez sem fogható. Így a Milánói Scala, a csodák palotája a komolyzene kedvelőinek igazi ajándék, hiszen a könnyed ismeretterjesztés mellett futólag még művészi élményt is nyújt.

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments