Kritika

Páratlan és páros páratlanok – Hogyan legyünk szinglik?

szinglik 1Amikor már azt gondoltuk, hogy végleg leáldozott a Szex és New York-féle szinglitirádáknak, akkor tessék, a Hogyan legyünk szinglikben itt van újabb négy New York-i szinglilány! A Valentin nap az egyetlen mentségük.

Ők a bobók, ahogy Amerikában a harmincas–negyvenes szingligenerációt nevezik: a „bohém” és a „bourgeois” mozaikszavakból, mert izgalmas, kihívásokkal teli életformát élnek, és még élvezhetik is, mert nem kell egzisztenciális gondokkal küzdeniük, ráadásul egész üzletágak épülnek az igényeik kielégítésére. A film hősei sem panaszkodhatnak e téren, orvosként, ügyvédbojtárként, vagyonos ingatlan befektetőként élik a szinglik önfeledt mindennapi életét. Világjelenségről van szó, a kérdés csak az hőseink esetében is, hogy kényszerszingliségről beszélünk-e, avagy önfelszabadításról.

A sekélyes történet Alice, egy önállóságra vágyó lány (Dakota Johnson) köré szerveződik, aki hűséges és ragaszkodó barátját lefejtve magáról, beleveti magát a New York-i szinglilétbe. Alice komolyan gondolja, hogy végre kipróbálja magát egyedül, hiszen eddig a szüleivel, a kollégiumi társaival, most pedig a barátjával él, pedig annyi érdekes dolog van a világon, amit egyedül szeretne kipróbálni. Az ő pokoljárásán keresztül kapunk hát némi képet a New York-i szinglihelyzetről.

Alice új életébe három lány is beleszövődik, valamennyien egy-egy szinglitípusként. És máris itt van a film egyik nagy buktatója: ezek a lányok olyan „vegytiszta” életstílusokat jelenítenek meg, amilyenekre az életben aligha van példa. Nem hús-vér alakok ők, pusztán egy-egy szinglitípus ideáltipikus tulajdonságainak halmazai. Na de, hogy ne csak lányokról legyen szó, a hozzájuk kapcsolódó fiúkon keresztül betekintést kapunk az egyedülálló fiúk életébe is, kibővítve ezzel a szinglirepertoárt.

hogyanlegunkszinglik_2

Alice nővére, Meg (Leslie Mann) olyan háromezredik szülésén is túl lévő nőgyógyász, aki szakmáját meghazudtolóan megveszekedett feminista. Nem akar férjhez menni, gyereket meg aztán pláne nem szeretne. Ám egyszer csak „elcsábul” egy öt percre rábízott tünemény babától, és az útja egyenesen a spermabankba vezet. Mint az életben oly sokszor, nála sem derül ki, azért lett munkamániás szingli, mert nem talált párt magának, ezért munkába ölte magát, vagy azért nincs párja, mert éjjel-nappal dolgozik. Alice munkatársa, egyben újdonsült barátnője a „kőgazdag” kövér és cinikus Robin (Rebel Wilson) szintén nem tervez férjet, sem gyereket, – de ő legalább komolyan is gondolja. A buli–pia–drog szentháromság jegyében múlatja napjait, teljességgel és őszintén kiélvezve a szingli lét minden adományát. Vele szemben Lucy (Alison Brie) a kényszerszinglik prototípusa, aki a párkereső oldalakról algoritmusokkal próbál tudományos alapon párt találni magának és persze, hogy egy véletlen találkozás lesz nála a nyerő. Az igazi, tudatos szinglik azonban verhetetlenül a férfiak, akik kíméletlenül védik ezt az életformájukat, és ha egy lány netán csak a fogkeféjét ott merné hagyni náluk, hát megnézhetné magát. Az összes szereplő közül Alice a legszimpatikusabb és legszerethetőbb szingli. Intelligens, ambiciózus, naiv és őszinte. Ő valóban azért akar a maga urává válni, mert önmagát kereső korszakában van, és a kudarcok ellenére is kitart e mellett az életforma mellett.

Bár a történet Alice útkeresésére és több-kevesebb sikerrel járó akcióira van felfűzve, a szereplők köré szerveződő lagymatag sztorik széteső szerkezetűvé teszik a filmet. Hiába is vonultatnak fel előttünk számtalan szinglitípust a Hogyan legyünk szinglik? kérdésre keresve a választ, a közhelyes helyzetekből és elcsépelt párbeszédekből nem tudunk meg többet erről a társadalmi csoportról, mint amit eddig is tudtunk. Pedig lehet, hogy a szingli életforma kívülről szebbnek látszik, mint amilyen az valójában, belülről megélve, de a túl sokat markolni akaró film mindennek csak a felszínét kapirgálta meg.

A film erőssége az operatőri munka, New Yorkról olyan csodálatos madártávlat jeleneteket láthatunk, hogy aki még nem látta élőben a várost, odakívánkozik, aki pedig ismeri, újra felfedezné. Talán a film is kicsit ilyen: felülről a város elbűvöl a látványával, a magasból nézve az alakok izgalmas, színes kavalkádban olvadnak össze, ám közéjük „ereszkedve” csalódottan vesszük tudomásul, hogy a dolgoknak nincs mélységük.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com