Értékelés: 10/10 Így értékelünk mi »


volt_egyszer_egy_vadnyugat_3Újabb filmtörténeti alapmű került vissza a mozivászonra.

A Volt egyszer egy Vadnyugat azon kevés film közé tartozik, ami egyszerre közönségkedvenc és a filmtörténészek is fontos mérföldkőnek tartják. Azaz máig lenyűgöző, jó értelemben vett szórakoztató alkotás, mely ugyanakkor egy irányzat/trend – az italowestern – egyik mesterdarabja. Sergio Leone már a Dollár-trilógiában ezt a különös, egyszerre realisztikus, egyszerre teátrális új western-elképzelést valósította meg, a Volt egyszer egy Vadnyugat viszont a korábbi három filmnél komolyabb, összetettebb, fajsúlyosabb darab – egyszeri történet helyett teljes panorámát kíván festeni a vadnyugatról, ezért a több történetszál, ezért a monumentális játékidő.

volt_egyszer_egy_vadnyugat_5A filmnek több főszereplője van (az egyik maga a Vadnyugat – de erről később); így a film története is attól függ, melyik karakter útját követjük végig. A legismertebb, legemlékezetesebb természetesen a névtelen harmonikás (Charles Bronson) históriája, mely egy bosszúhadjárat beteljesítése – tehát egy alapmítosz, váratlan koordináták közé helyezve. Az ő szemszögéből a cél Frank (Henry Fonda) megölése, ezáltal Frank történetszála a kegyetlen zsarnok megkerülhetetlen bukása. Útja során Harmonika mások útját is keresztezi. Közülük az egyik Jill (Claudia Cardinale) – az övé egy rendhagyó női sors, amit akarata ellenére kénytelen élni New Orleans-ból a kietlen vadnyugatra csöppenve; az ő szempontjából a tét nem kevesebb, mint hogy mit tud kezdeni a nem kívánt, váratlanul jött függetlenséggel és magánnyal – érdekes lenne egy feminista értelmezést végigvezetni a filmen.

Hirdetés

volt_egyszer_egy_vadnyugatCheyenne-é (Jason Robards) egy átlagos banditaéletút – némi csavarral, hiszen szimpatikus, a maga módján tisztességes figuráról van szó. Morton (Gabriele Ferzetti) esete pedig a „rossz jóember” karaktertípusának egy speciális változata: a férfi egyszerre él egy idea és a saját teste rabságában. Morton mániákusan vezeti a vasutat nyugat felé, Frank segítségével átgázolva mindenen és mindenkin – haláluk után viszont a vasút és az általa jelképezett civilizáció már nem tűnik gonosznak és pusztítónak, felszabadul Morton és Frank taszító szelleme alól. A sínek elérik a Vadnyugatot, így az örökre múlt időbe kerül – innen a cím.

volt_egyszer_egy_vadnyugat_4Míg Morton inkább szánalmas figura, Frank testesíti meg végtelenül kegyetlen, minden emberi vonástól mentes gonosztevőt. Ehhez képest érdekesek a film pozitív figurái, Harmonika vagy Cheyenne – „jó rosszemberek”, azaz hiába gyilkosok, tele vannak emberi gesztusokkal, ez elsősorban Jill-lel szemben mutatkozik meg. A film egyik legkedvesebb jelenete, mikor nekiállnak felépíteni az állomást – a tett (mint oly sok minden a westernekben) szimbolikus jelentőségű, hiszen a civilizáció megteremtésén fáradoznak ők, akik törvényen kívüliként nem lehetnek annak részei. Talán nem rontjuk el a film élvezetét, ha eláruljuk: a tervük sikerül. Így igaz, hogy a film tele van véres és kegyetlen jelenetekkel, de ne felejtsük el, hogy a végkicsengés száz százalékig optimista. A Vadnyugat, ez a toposz-főszereplő addigi formájában megszűnik, de egy élhetőbb, vonzóbb hely lesz belőle: Jill lakhelye.

volt_egyszer_egy_vadnyugat_2A Volt egyszer egy Vadnyugatban természetesen a stílus legalább annyira meghatározó, mint a fent vázolt sokirányú történet. A patikamérlegen adagolt zörejek (és a csend) ugyanúgy felelős az atmoszféráért, mint a zene, mely gyakran eluralkodik a képek felett. Morricone nélkül valószínűleg semmit nem érne az egész – a wagneri vezérmotívumokhoz hasonló, személyekhez köthető dallamok együtt léteznek a szereplőkkel, a végső leszámolás ereje, Jill jellemrajza vagy Cheyenne kópésága nagy részben a hozzájuk kötődő zenében rejlik. Ez a zenehasználat éppúgy operajelleget kölcsönöz a filmnek, mint a természetellenesen lassú és megkomponált jelenetek teatralitása – melyek egyébként az addigi westernhagyományhoz képest spontán, realisztikus jelenetekkel váltakoznak. Kicsit talán megmosolyogtató ez a mesterkéltség, szélsőségesség – de eközben hihetetlenül menő is, az összes meggyötört, válogatott arc nagyközelijével, trükkös operatőri megoldással, szűkszavú párbeszéddel együtt. Egyértelmű, hogy ennek az epikus filmnek a szélesvászon a lételeme – kihagyhatatlan a lehetőség, hogy ismét moziban látható.

Adatlap

Volt egyszer egy Vadnyugat (C'era una volta il West)
színes, feliratos, olasz-amerikai western, 165 perc, 1968 (16)

rendező: Sergio Leone
író: Bernardo Bertolucci, Sergio Leone, Dario Argento, Mickey Knox
forgatókönyvíró: Sergio Leone, Sergio Donati
zeneszerző: Ennio Morricone
operatőr: Tonino Delli Colli
jelmeztervező: Carlo Simi
producer: Fulvio Morsella
executive producer: Bino Cicogna
látványtervező: Carlo Simi
vágó: Nino Baragli

szereplők:
Charles Bronson (Harmonika)
Henry Fonda (Frank)
Claudia Cardinale (Jill McBain)
Jason Robards (Cheyenne)
Woody Strode (Stony)
Paolo Stoppa (Sam)
Gabriele Ferzetti (Morton)
Keenan Wynn (Seriff)
Jack Elam (Knuckles)

IMDb
Mafab

, , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments