Kritika

Rossz házasság – A szerelem gyerekkel jön

a szerelem gyerekkel jonA szerelem gyerekkel jön pont olyan, mint egy rossz házasság: a rózsaszín köd után jönnek a szürke hétköznapok. Anne Giafferi filmje a felénél kifúj, és a remekül induló nagyromantikából egyszernézős randifilm lesz.

Az eddig inkább a tévé és a krimi világában mozgolódó Anne Giafferi romantikázásra adta a fejét, de sajnos azt hitte, hogy a televíziózás gravitációs szabályai a szélesvászon világában is működnek. Éppen ellenkezőleg: a saját forgatókönyvéből dolgozó direktor szappanoperásan húzza a cselekményt, és a rétestészta emiatt a film közepén ritmust veszt. Persze nem lenne tisztességes a rossz fordulatokért csupán Giafferit hibáztatni: a film ugyanis Murielle Magellan színdarabjának adaptációja.

Gabrielle (Isabelle Carré) letámadja Ange-t (Patrick Bruel), hogy beszéljen a fia, Simon (Thomas Solivéres) fejével, aki elhagyta lányát, Claire-t (Alice de Lencquesaing) miután teherbe ejtette. Csakhogy Ange-nak nincs fia. Vagy mégis?

Remek alapszituációból indul a sztori és persze a két középkorú hős szerelme. Giafferi karakterei ütősek, Bruel és Carré egyszerűen lubickolnak a rájuk írt szerepben, évődésük a film legerősebb és legszórakoztatóbb pillanatait adják. Patrick Bruel az utóbbi években teljesen ráállt a vígjátékokra, a Párizs-Manhattan, a Hogyan nevezzelek? és a Szex, szerelem, terápia után most sem hazudtolja meg önmagát, még mindig jól áll neki a szerelmes bolondozás, sőt, azt is megkockáztatom, hogy rég láttuk ennyire felszabadultan játszani. Nem kap azonban kellő teret, mert a szerző a film közepén elveszti a hitét, hogy van elég ezekben a figurákban, és ahelyett, hogy a helyzetkomikumot fokozná vagy a szereplők közötti viszonyt boncolgatná, a sorozatok világában elfogadott fordulatokkal és műbalhékkal tölti ki a játékidőt. Ez aztán a kihagyott ziccer!a-szerelem-gyerekkel-jön1

Persze, ha feldolgozásról, pláne intermediális adaptációról van szó, nehéz bűnbakot találni. Mennyit ildomos változtatni egy sztorin, csak hogy az jobban illeszkedjen az adott médiumhoz? Annyit biztosan, amennyit a működés megkíván. Ami a színpadon szimbolikus és elégséges, az sajnos a valóságot sokkal inkább utánzó mozgóképen felszínes és életszerűtlen – erősen sejthető, hogy bizony a Szerelem gyerekkel jön a mediális váltásnál veszíthetett erejéből. Az időbeli ugrások és a nem kellőképpen előkészített fordulatok csorbítják a filmszerűséget – Patrick Bruel és a babázó férfiak látványáért rajongó hölgyeknek azonban ez se vegye el a kedvét, egy könnyed nyár esti kalandnak éppen megteszi.

 

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com