Kritika

Sokat akar a szarka – Káosz karácsonyra

kaosz_kar_04Karácsonykor kötelező legalább egy családi vígjátékkal előrukkolni, ahol a családtagok tökéletesen elviselhetetlenek, de a film végére mégis mindannyian rájönnek, hogy mennyire szeretik egymást. Ezt az igencsak közhelyes szerepet idén Jessie Nelson sztárparádés filmje, a Káosz karácsonyra nyerte meg.

A néző viszont nem sokat nyert, sajnos hiába a tapasztalt stáb, hiába a parádés szereposztás, hiába a üzenet, a Káosz karácsonyra – ahogy a magyar cím is sejteti – igencsak szedett-vedett kis film lett. Pedig tényleg minden adott volt: a direktor Nevem Sam és a Corrina, Corrina rendezője, Jessie Nelson, a forgatókönyvön pedig Steven Rogers, a P.S.I love you, a Kate és Leopold és a (Nielsennel közösen jegyzett) Édesek és mostohák szerzőjének neve áll – a címeket látva, joggal várhattunk könnyfakasztó melodrámát vagy szívmelengető romkomot. Sajnos ehelyett három mozi zanzáját kaptuk: az alkotók ugyanis sokkal többet akartak beletuszkolni a filmbe, mint ami 105 percbe belefér.

kaosz6_660Ez a film ugyanis nem egy hős, nem is egy család, hanem egy sereg ember összeérő, de – minden látszat ellenére – valójában össze nem fonódó története. Négy generáció meséje: a válni készülő szülőké (Diane Keaton – aki a Kőkemény családban már hozta egyszer a karácsonyi családanya szerepet – és John Goodman), a magányos nagynénié (Marisa Tomei), az unokájának (Ed Helms) a szépséges pincérlány (Amanda Seyfried) személyében új szerelmet találó nagypapáé (Alan Arkin), a reptéren álbarátot (Jake Lacy) leakasztó lányé (Olivia Wild), és persze a legkisebbeké is, akik döbbenve figyelik ezt a nagy felhajtást. Minden történet önmagában elég lenne egy-egy filmhez – de egyhez definitíve túl sok szálat mozgat a Káosz karácsonyra. A túlkapás a cselekményben egyenesen hozza magával a felületességet minden más területen: sajnos egyik történet sem kap kellő teret, egyetlen karakter sem kap elég játékidőt, és így – a készítők minden szándéka ellenére – a mélységnek csak a látszatát sikerül kelteni.

Hogy miért kellene mélységet keresni egy habkönnyűnek szánt ünnepi bohóckodásban? Rogers szemlátomást komolyabban vette művét, mint amit végül sikerült összehoznia: színészei folyamatosan pszichológiai mélységekbe merülnének, a legegyszerűbb beszélgetés is hamarosan boncolgatássá változik – kár, hogy kellő kidolgozottság hiányában mindez gyökértelennek és közhelyesnek hat. Persze ettől még elszórakozhatunk a filmen: van néhány szellemes jelenet, a kötelező karácsonyi kellékek pedig kellemes elegyként érkeznek – erre mondják, hogy egynek elmegy…

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com