Kritika Magazin

Nevetve is komolyan – Soul Kitchen

A Szemrevaló Filmfesztivál keretein belül láthatta először a magyar közönség Fatih Akin új filmjét, ami egy helynek, vagyis Zinos kocsmájának története. Szerelmi-családi dráma burleszkbe illő vígjátékelemekkel megspékelve. Soul Kitchen – vagyis jó ebédhez és egy jó filmről szólva…

Ha azt mondom Fatih Akin, akkor az azt jelenti, hogy: A másik oldalon, Fallal szemben, vagyis súlyos problémákat tárgyaló alkotások és egy halom  – ezekhez a filmekhez tartozó – díj. A direktor ezúttal vígjáték rendezésébe fogott, ám a dráma és a multikulturális jelenségek itt sem oltódnak ki, így a film inkább csak szolidan nevetgéltet, kellemesen szórakoztat. De a szereposztás mindent visz, mondhatni szín és számsor egyszerre: temperamentumos, fekete hajú görög főhős (Adam Bousdoukos), egy nyúlánk művészi ambíciókkal bíró pincérlány (Anna Bederke), egy késdobáló szakács (Birol Ünel), egy szőke királylány (Peline Roggan) és egy békés gyógytornász (Gryllus Dorka) – ha csak a fő adukat említjük.

A történet főhőse Zinos és az ő helye, a Soul Kitchen – a The Doors-t idézve. Ez a hely akár Zinos lelki barométere is lehetne: ahogy mennek a dolgok az életben, úgy megy a hely is, ami egyszer gyorsétterem, másszor kocsma vagy éppen táncklub. A film egy fordulóponttól indít: Zinos barátnője Kínába utazik, testvére pedig beállít a Soul Kitchenbe, hogy a sittről-kijárását biztosítaná egy fix munkahely. Zinos tipikusan sodródó figura, nem ellenkezik tettben, szóban, inkább megteszi, amit meg kell tennie, így végül a háta az, ami kényszer-megálljt parancsol egy gerincsérv formájában. És ez lesz Zinos kettes számú jelzőkészüléke: amikor végképp összekuszálódnak a dolgok, szinte ki  sem tud egyenesedni, de amikor egyenesbe kerül, akkor peckesen megy tovább, mintha mi sem történt volna korábban.

A Soul Kitchen azért nem üti meg a drámai szintet, mert a komoly kérdések megoldásában senki nem vesz részt aktívan, senki nem reflektál. Az életben a dolgok megesnek, a szereplők pedig haladnak a mederben, ami hol összeszűkül, hol kiszélesedik. Zinos tervezi, hogy barátnője után megy, de amikor váratlanul betérnek a vendégek, akkor kiszolgálja őket, és elfelejti visszahívni a lányt. Mindig az éppen aktuális, egyes számú feladat játszik csak szerepet. Az elsöprő vígjáték-hangulatot pedig az tompítja, hogy több fordulat kiszámítható (pl.: az adóellenőr, a pénz kérdése – persze azért lelőni nem fogom őket). De a humor mégis jelen van, méghozzá jóérzésű humor, leginkább helyzetkomikumra épülő, de abszolút bájos, nélkülöz minden bugyutaságot és alpáriságot. A humor mellett pedig fontos, hogy a szereplőket meg lehet szeretni a film végére. Mert csupa olyan emberek vonulnak végig, akikről a sajátos hóbortjaik, gyengeségeik és nemzeti sokszínűségük mellett elmondható, hogy bizony helyén van a szívük – ahogy (talán ennek is köszönhetően) helyén van maga a film is. Pont mint egy jó vacsora: élvezet a vele töltött idő, s végeztével sem a gyomrot, sem a lelket nem nyomasztja tovább.

 

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com