Értékelés: 8/10 Így értékelünk mi »


plemya2Miroslav Slaboshpitsky Cannes-ban is díjazott, siketnéma színészek eljátszotta erőszakjeleneteit elfeledni nem lehet. A törzs lehet bravúros kísérleti film, lehet öncélú erőszakfilm, de az biztos, hogy az elállatiasodásról meggyőző koncepcióval beszél.

Börtön, iskola, nevelőintézet, elmegyógyintézet. Bár funkciójukat tekintve élesen különböző intézmények, a bennük való életet meglehetősen hasonlóan ábrázolják a filmek – amiben talán van is valami. Koncentrálhatnak ezek az alkotások a klikkekre darabolódó közösségekre, az intézmény(vezetők) diktálta szabályokhoz való hozzáállásra, netalán a közösségen belüli pozíciók megszerzésére és megtartására, a börtönfilmek alig-alig különböznek narratív szerkezetben az iskolafilmektől. Nem véletlen tehát, hogy Cannes-i bemutatkozása után a siketek nevelőintézetében játszódó, holland-ukrán koprodukcióban készült A törzset, azonnal az Arany Pálmás börtönfilmhez, A prófétához hasonlították. Az asszociáció ráadásul jogos: a főhősök bűnesetekkel terhelt pozícióharca párhuzamot mutat.

A törzs nevelőintézetének siket fiataljai egy fosztogatásra és prostitúcióra szakosodott bűnbandát alakítottak, amelyben a főhős fiúnak meg kell találnia a maga helyét. Ilyetén módon Miroslav Slaboshpitsky alkotása lényegében egyszerre iskolafilm, egyszerre gengszterfilm, mégsem illeszthető szimpla műfaji bélyeg rá. A törzs ugyanis inkább kísérleti jellegű mozgókép, az ukrán film kuriózuma, hiszen egyetlen hangos szó nem hangzik el benne, mégis minden jelenetben kommunikálnak a szereplők. Kivételes némafilm, ahol siketnéma fiatalokat játszó siketnéma fiatalok jelelnek végig.

Hirdetés

S amennyire nehézkes műfaji tekintetben felfejteni A törzset, olyannyira komplikált megérteni, hogy mi is lenne Slaboshpitsky kísérletének célja. Ha a film rendeltetése az, hogy megvizsgálja, egy többségi társadalom által nem értett, testbeszédre alapozott nyelven érthető-e egy mozgóképes történet, akkor mindenképpen figyelemreméltó kísérletnek vagyunk tanúi. Beszédes, hogy a rossz nőbe beleszerető gengszter felemelkedésének és morális bukásának archetipikus cselekményszála könnyedén feldolgozható, addig a kevésbé sablonos, a leánykereskedelemhez útlevelet szerző mellékszál már nehezebben, hosszabb gondolkodással érthető csak meg.

Slaboshpitsky azonban érezhetően más irányban, más céloktól vezérelve is alkotott. Univerzális szinten azt hiszem a törzsközösségben élő, elállatiasodott emberiségről szeretne mesélni és ehhez a minimalista formát választotta. Hosszú beállításokkal dolgozik, gyakorlatilag minden jelenet egy beállításból áll. Alig használ szekond vagy közeli plánokat, távolságtartással szembesít kényelmetlen alapállításával: több ezer éves civilizációs fejlődést követően sem lehet ellenállni a törzsi hagyományoknak.

plemya3

A törzsben sokszor mintha egy természetfilmet látnánk, olyan látszatsemlegességgel követi a kamera ezt az elállatiasodott fiatal társaságot. Ezért is találó a cím, mintha tényleg egy archaikus törzsközösség mindennapjait látnánk. Az új jövevényt a legerősebb hímek erőszakos beavatási szertartása fogadja, a törzsfő hagyományaival szembeni lázadást pedig perifériára szorítással (jelen esetben plüssfigurák vonaton való árulásával) büntetik. A patriarchális felépítés miatt a nőket csak elnyomni, szexuálisan kihasználni lehet. A film legerősebb jelenetében pedig az elhagyatott vidámparkban várakozó gyerekek és kamaszlányok a csordaszellem ösztönével fogadják a zsákmánnyal megérkező vadászokat. (Az ételt-italt egyébként egy ártatlan járókelő agyonverésével szerezték.)

A siketnéma színészek jelelése, tagolt beszédének hiánya még inkább felerősíti ezt az állatias mentalitást. Pusztán a testbeszédből értünk meg lényeges jellembéli vagy kapcsolati tőkében végbement változásokat. A főhős elállatiasodásának folyamata ráadásul szenvtelenül kidolgozott ívvel rendelkezik. A nyitójelenetben még tehetetlenül próbál útbaigazítást kérni a nevelőintézet hollétével kapcsolatban, a filmtörténet egyik legkegyetlenebb fináléjában már négy társán áll könyörtelen vérbosszút. De hatásosan működik a testbeszéd a párkapcsolati szenvedély kifejezésében is. Explicit szexjelenetek közepette az állatias aktus egy csapásra át tud fordulni mentsvárat jelentő kötődéssé, hogy aztán egyik pillanatról a másikra újra elhatalmasodjon a fiún a lány feletti uralkodás vágya. De a csend, a siket szereplők önkéntelen „némasága”, vagy hangos nyögései is az állatias mivoltot erősítik. Megrázó jelenet a házilag végrehajtott abortusz vágatlan, rideg begyakorlottságot tükröző epizódja.

plemya

A (siketnéma) fiatalokkal szembeni felnőtt érdektelenség felrajzolásában ugyancsak jeleskedik Slaboshpitsky. A törzs élettapasztalt mellékszereplői vagy nem törődnek a kamaszokkal, vagy kihasználják őket. A numerára éhes kamionosoknak beszéd nem, csak minél kisebb papírra vetett összeg kell az ifjú striciktől. A prostitúcióban besegítő technikatanárt pedig egyetlenegyszer látjuk tanórán, akkor is kalapácsot, ergo fegyvert gyártat a fiatalokkal.

Számos erénye ellenére összességében mégsem tudok azonosulni a filmmel. Siket karaktereket ritkán látni a vásznon, A törzs mégis – ha csak nem maradok meg a kísérleti filmes megközelítésnél – meglehetősen negatív képet fest róluk, a világukról, az életlehetőségeikről. Nem tesz az integrálódásukért, sőt az az érzésem, inkább felhasználja őket az elállatiasodás, az embertelenség kifejezésére. Nem érzem, hogy Slaboshpitsky a szenvtelenséggel vagy éppen a szereplehetőséggel tiszteletet mutatna irántuk. E rendezői módszer tehát számomra meglehetősen visszás.

plemya4

A börtönökben, nevelőintézetekben játszódó filmek zárt közösségei nem egyszer a többségi társadalmat, illetve azok viselkedési formáit képezik le. A törzs esetében azonban nem érzem a mondanivaló univerzálissá, de még csak kelet-európaivá érését sem. Néhány lepukkant vagy zárt helyszín (nevelőintézet, kamionos parkoló) ellenére nem lesz a film sem parabola, sem ká-európai tabló. A buszmegálló mellett hagyott autóroncs, a házilag levezényelt abortusz – lásd még 4 hónap, 3 hét, 2 nap –, az olaszországi póló miatti öröm megidéz ugyan némi éjsötét kelet-európai életérzést, de ennél tovább nem jut a film.

A törzs a szememben az embertelenség, az elállatiasodás nyers erőszakkal átitatott, némileg öncélú filmjeként fog megmaradni. De megmarad, mert az utóbbi évek legkegyetlenebb, explicit erőszakjeleneteit mutatja fel siketnéma színészek tolmácsolásában.

Adatlap

A törzs (Plemya)

színes, ukrán krimi-dráma, 126 perc, 2014

rendező: Miroslav Slaboshpitsky
forgatókönyvíró: Miroslav Slaboshpitsky
operatőr: Valentyn Vasyanovych
producer: Miroslav Slaboshpitsky
vágó: Valentyn Vasyanovych

szereplő(k):
Grigoriy Fesenko (Sergei)
Yana Novikova (Anya)
Rosa Babiy (Svetka)
Alexander Dsiadevich (Gera)
Ivan Tishko (Makar)

IMDb

Mafab

, , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments