Kritika

Szabadnak lenni mit jelent vajon? – Utazás apánkkal

Utazás apánkkal

Utazás apánkkalA szubjektív európai történelem bugyrai újra és újra felbukkannak. Romániából nézett nyugatnémet emigráció a prágai tavasz leverésének idején: Anca Miruna Lazarescu, a fiatal román rendezőnő első filmje, az Utazás apánkkal nem áll meg a könnyes apai visszaemlékezésnél, hanem bedobja a követ az állóvízbe és felteteti a kérdést: mennyire szubjektív érzés a szabadság?

„Sztálinisták nyugdíjba! Dubček, szabadíts fel minket is!” – áll a graffiti 1968-ban az aradi középiskola tűzfalán, és elkövetője, Emil nem az a fajta tinédzser, aki a szomszédba megy egy kis botrányért. Bátyja, a pályakezdő orvos, Mihai (Alexandru Margineanu) 6-8 évvel idősebb nála. Valószínűleg az egyetemet is jelentésekért cserébe végezhette el. Sokkal jobban bőrén tapasztalja a diktatúrát, ugyanakkor tudja, milyen, amikor kimutatja a foga fehérjét. Óvatossága szemmel látható, és a különbség, ami egy 18 és egy 26 éves fiú között van, maximálisan megjelenik a vásznon. Kettőjük kapcsolatára kontrázik az apa (Ovidiu Schumacher), a dramaturgiai mozgatórugó: a németországi kiruccanás oka ugyanis egy életmentő műtét.

Mint minden jó road movie-ban, a főszereplők itt sem érik el a célt: a drezdai kórház előtt, még a kelet-német határon éri őket a hír: Prágába bevonultak a szovjet tankok: egyszeri megismételhetetlen alkalom adódik átmenni nyugatra.

A nyugati ’68 és a keleti kommunizmus között azonban csak látszólagos a hasonlat. A lelkesedéstől kipirosodott arcú ifjú nyugati marxisták, groteszk módon élükön a grófi származású Ulrike von Syberggel (Susanne Bormann) nem értik hát, mit nem értenek román testvéreik, és miért nem hisznek a teljes szabadságban és egyenlőségben a frissen megalakult Ceaușescu éra polgárai. Amíg az aradi fiúk azon aggódnak, melyiküket fogja lecsatolni disszidensként a Securitate a határon, a müncheni lázadóknak a tőke rabsága okozza a legnagyobb problémát. Remélik, hogy most már közelebb a világbéke, de azért a civilekre fegyvert fogó tankok okoznak néhány kérdőjelet a fejekben.

Utazás apánkkal

Kétségtelenül teremt néhány kiemelkedő helyzetet ez a kettősség. A balra tartó nyugat és az (ennél sokkal) jobbra vágyó kelet szemmel láthatóan nem érti egymást, és noha mindezt innen, keletről biztosan jól tudjuk, a ráeszmélés ’68-ban a nyugat első levegőjét szívva valóban megdöbbentő lehetett. Ezt a kettősséget ezen túl sajnos nem bontja ki a film, pedig remek kis bonbonok lettek volna még itt. Ahogy a Good bye, Lenin! helikopterrel távolodó Lenin szobra örökre beleégett a retinánkba, úgy ebben az ilyen ikonikus jelenetek nagyjából elmaradnak vagy nincsenek jól előkészítve.

Mindenesetre ne temessük a filmet! Megvan a románoknak is a maguk könnyes szemű, keserédes szubjektív történelmi visszatekintése. Ahogy az előbb említett Good bye, Lenin! dolgozta fel a keletnémet rendszerváltást, vagy repített végig bohókás anyja segítségével a 20. századon Fekete Ibolya legutóbbi filmje, s adott mézédes nosztalgiát a háború előtti pillanatokról Danis Tanović Cirkusz Kolumbiája, úgy lehet egyszerre sírni és nevetni ezen a szocialista road movie-n.

A legújabb román filmektől kissé ugyan távol állnak az ilyen könnyednek ható műfajok (az elmúlt 10-15 évben egyedül a fiatalon meghalt Cristian Nemescu szatírája, a California Dreamin’ rémlik), de ez a film – noha nem tartalmaz semmilyen kiemelkedőt – nagyon a helyén van, nagyon meg fogja találni – részben már meg is találta – célközönségét. (Éppen ennyire furcsa a fesztiválok teljes hiánya: a Cinefesten túl csak egy müncheni fesztivált találunk, talán azt is a téma miatt.)

Utazás apámmal – Anca Miruna Lăzărescu interjú

Már csak azért is nagyon rendben van, mert a fentebb részletezett karakterek jól ki vannak dolgozva, a három férfi kapcsolata kézzel tapintható. A remek forgatókönyv mellett kellemesen gyönyörű poros, már-már szabóistváni kép és danajosan szabadságharcos zene van egy szál gitáron. Ráadásul ez nem csak a rendező első darabja: a nagy lázadó Emilt alakító Razvan Enciu, a román Jesse Eisenberg is most volt látható először. Milyen szerencse, hogy pont egy ilyen európai koprodukcióban.

Kár, hogy az igazán nagy fordulat, ami újabb töltetet adott volna a filmnek, már elég későn jön. Nincs ideje kibontakozni a szabadság erős gondolatának. Az utolsó néhány nagyon erős jelenet pedig mindennél jobban megmutatja, nem az a szabad, akit mások nem korlátoznak, hanem az, aki saját maga elé nem tesz gátat. Legyen az a tőkétől fogvatartott Münchenben vagy a Ceaușescu által uralt Romániában.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!