Kritika

Szerelem? Kinek kell az? – Kamatylista

kamatylista1Az a legnagyobb baj ezzel a vígjátékként hirdetett mozgóképpel, hogy egyáltalán nem vicces. Próbál az lenni, de inkább alpári, mint intelligens, ne adj isten érzékeny módon. Márpedig a téma inkább az utóbbi megközelítést várná el: az addig fiúk-férfiak iránt semmilyen érdeklődést nem mutató stréber lány eldönti, hogy elveszíti a szüzességét. Persze csak pusztán tapasztalatszerzés céljából.

Az Amerikai pitéből már mind tudjuk, hogy a középiskolát egyszerűen nem fejezheti be az ember anélkül, hogy legalább egyszer ne jöjjön össze egy kóbor numera. A Kamatylista ezt a ki nem mondott szabályt a női nemre is kiterjeszti egy kis engedménnyel: az egyetem előtti nyár alatt illik felkészülni a szexualitásból, mert az első szemeszterben azt bizony keményen kikérdezik.

kamatylista2Azt hiszem, a témában a fentebb is megidézett Amerikai pite és a Forró rágógumi mindent elmondott. Legalábbis a Kamatylista már semmi újat nem tud hozzátenni, pedig az, hogy mindezt női szemszögből próbálja bemutatni, nem egy halva született ötlet. Pontosabban: a főhősnő Brandy Clark (Aubrey Plaza) már azt a modern nőt testesíti meg, aki ugyanúgy csak kihasználja a férfiakat, ahogy azt ők szokták a gyengébbik nemmel. Az, hogy ez mennyire szerencsés vagy meghatározó módszer már az első alkalom esetében is, már nem kerül terítékre.

Tinivígjátékról lévén szó poénok azért akadnak, de leginkább csak a kínos szituációkból adódóan. Mellettük sajnos nem egyszer csak olcsóbb, gyomorforgató, ám viccesnek szánt epizódokkal találkozhatunk Brandy szexuális kísérletei között. Néhány karakteresebb mellékszereplő (főleg Bill Hader, Clark Gregg és Rachel Bilson) próbálja menteni a menthetőt, de a főhősnő és a körülötte lebzselő hímek ritka antipatikusak. Így pedig nehéz emlékezeteset alkotni.

kamatylista3Szintén bosszantó tény, hogy a cselekmény hiába játszódik a ’90-es években, ezzel az égvilágon semmi sem kezd a film. A főcímben látott, ma már retrónak számító cuccokon kívül (VHS kazi, emlékeztek még rá?) azért rá lehetett volna játszani a korábbi évtizedre (á la Donnie Darko), vagy legalább jobban kiemelni egy letűnt kor maradványait. Na jó, az akkori ügyeletes jópasit, Jeff Goldblumot ábrázoló poszter látványa megért egy félmosolyt.

Sőt, a végső tanulság (nem a szex a lényeg, hanem az érzelmek), illetve annak körítése sem valami olyasmi, ami kicsit is humoros, vagy akár romantikus lenne: a végeredmény nagyon kínos, még az amerikai tinikomédiák körében is. Ez pedig nagy szó.

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com