Kritika

Terminátorka – Hitman: A 47-es ügynök

Hitman47_jelenetfoto1Hitman, a 47-es ügynök pontosan úgy néz ki, mint Blahovits Iván biztonsági főnök a Fapadból, pontosan annyi reakció ül a szemében is. És ez még nem a legnagyobb baj. A néhány évvel ezelőtti francia-amerikai film, a Hitman – A bérgyilkos amerikai rebootja kínosan semmilyen.

Valójában nem is lenne rossz film a Hitman: A 47-es ügynök, ha nem bezzegeznénk végig a 96 percnyi játékidőt. Amíg az eredeti mozi kellemesen piszkos akciófilm volt, addig ez a mostani annyira steril, és annyira nem kavar érzelmeket, hogy a mi arcunk is a főszereplőéhez hasonlóan mozdulatlan marad minden pofon után, minden utolsó pillanatos ugrás előtt, és sajnos néha a poénok után is. Elég csak a két előzetest összehasonlítani, abból is látszik, mi a különbség. Az újabb Hitmanben meg vannak számolva a robbanások, hozza a kötelezőt, mint bérgyilkos főszereplője. De ebben a filmben nem szurkolunk senkinek. A két film történetét nézve még rebootnak is nehezen nevezhető, persze mivel ugyanaz a karakter, egy kicsit mégis azzá teszi.

A 47-es ügynök (Rupert Friend – Homeland rajongóknak ismerős lehet) egy mesterséges kreálmány, a Syndicate gyártmánya, akit tökéletesre készítettek, senki nem látta, senki nem tudja megölni, maximálisan megoldja a neki parancsolt feladatot. Gépember, aki fapofával teljesíti a küldetést, közben előle, aztán pedig vele együtt fut az üldöző női főszereplő, Katia van Dees (Hannah Ware), akit apja miatt kerget mindenki, hiszen Litvenko (Ciarán Hinds) tudja egyedül a képletet, hogyan lehet tömegpusztító embert létrehozni. Litvenko nem árulja el, tudja, hogy a gonosz bácsik csak ártanának ennek a szép bolygónak, ő idős korára inkább orchideákat szagol békességben.

Hitman47_jelenetfoto2

Arra már láttunk korábban filmtörténeti példát, hogyan kell lehetetlenné tenni a mindent legyőző gyilkológépet. Azon túl, hogy Arnold Schwarzeneggernek jobban állt, hogy asztalaviszta baby, még a közhelyes, pacifista, családbarát véleménykommandótól is megmenekültünk. Többször elhangzott például a „mintha csak anyádat látnám” karaktersor, de ha ez még nem lenne elég, volt egy ügynök, akit úgy hívtak: John Smith. Komolyan. Nem viccnek szánták.

Na jó, hadd ne legyek ennyire ellenséges egy ilyen látványos (not), fordulatos (not), mindig vicces (csak néha) akciófilmmel, amiben legalább a dögös főszereplő csajjal van szex (not)! Nem vagyok ellenséges, mert nem egyértelmű, kinek a hibájából nincsenek meg az akciófilmek zsánerelemei a Hitmanben. Lehet, az eredeti számítógépes játék az oka, ami még saját műfajában sem igazán nagy szám. Különösebb történet nélkül, átlagocska grafikával egy vonalkódos pasi lövi halomra a szembejövőket. Vonalkódos pasi megvan, szembejövők megvannak, átlagos látványvilág megvan. Azt hiszem, ugyanott vagyunk. Lehet, hogy az elsőfilmes rendező, Aleksander Bach az oka. De az is lehet – és én ezt tartom a leginkább valószínűnek –, hogy hiányzik egy tökös rock and roller akcióhős. Ha figyelembe vesszük, hogy Hitman szerepét eredetileg a Halálos iramban sorozat tragikusan hirtelen elhunyt főszereplője, Paul Walker játszotta volna, rögtön máshogy fest a helyzet. Így marad nekünk egy Terminátorka.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.