Értékelés: 8/10 Így értékelünk mi »


Taxi - 65th Berlin Film FestivalMegannyi önreflexív utalással tarkítva félig dokumentumfilmes, félig talált felvételes eszközökkel Jafar Panahi a Taxi Teheránban finoman felvázolja az iráni művészek állami meghurcoltatását. Bájjal és humorral pedig mindez élvezetes, még ha a laikusok számára nem is teljes mértékben.

Jafar Panahi taxisnak állt, talán csak egyetlen nap erejéig. A híres iráni rendező legújabb filmjében ő maga alakítja a főhőst, aki különböző utasokat szállít Teheránban, oly jellegzetesen közel-keleti stílusban. Mintha az Éjszaka a földön teheráni folytatását látnánk, de mégsem. A kipattanó-beülő átmeneti vendégekben ugyanis valójában egyetlen dolog a közös: mindannyian kapcsolódnak valamilyen úton-módon a direktor életművéhez.

Hirdetés

Egyetlen napszak, egyetlen helyszín, mégsem színpadias film a Taxi Teherán. Ez részben annak köszönhető, hogy a látószög sosem hagyja el a járművet, bár néha változik maga a kamera – olykor egy telefon vagy digitális fényképezőgép veszi a jelenetet. A talált felvételes (found footage) eszköztár a számtalan valós célzás révén dokumentumfilmessé válik, azonban kiváló szarkasztikus humor könnyeddé, befogadásra alkalmassá teszi az alkotást.

Az Ez nem egy filmhez hasonlóan a társadalomkritika mellett elsősorban a kortárs iráni kulturális élet meghurcolása képezi Panahi fő témáját. Ezt egy remek megoldással mutatja be, a rendező unokahúga ugyanis azt a feladatot kapja az iskolában, hogy forgasson egy rövidfilmet, amelynek forgalomba hozatalához azonban a diáknak be kell tartania a filmkészítési szabályokat, tehát nem mutathat be negatív eseményeket, a férfiaknak perzsa helyett iszlám névvel kell szerepelniük benne, nem szabad nőket kendő nélkül láttatni, stb.

taxi_3Mégsem lehet teljesen értelmezni a Taxi Teheránt a rendező pályájának és életének ismerete nélkül. Az egyes vendégszereplők rengeteg konkrét célzást tesznek Panahi filmográfiájára: „ez teljesen olyan volt, mint A tükör zárómondata” – hangzik el a filmben. A Pályán kívül egy börtönbe került röplabda-drukker nő történetében elevenedik meg, amelynek kapcsán az Ez nem egy filmre történik utalás (az utóbbi Panahi azon dokumentumfilmje, amelyben azon életszakaszát dolgozza fel, amikor rendezői tevékenysége miatt börtönbe zárták). Karrierjének egy korai szakaszában forgatta A fehér léggömb című drámáját, amelynek egyik főszereplője, az akváriumba zárt aranyhal itt két idős női utas kezében bukkan fel. Az önreflexív utalásokat a végtelenségig lehetne sorolni, nyilván azok élvezik a legjobban a Taxi Teheránt, akik a direktor legtöbb alkotását látták már.

„Mintha az Éjszaka a földön teheráni folytatását látnánk”

Összességében a film részben érdekes, részben lesújtó, részben szórakoztató és számomra valamennyire öncélú is volt. Vitathatatlanul megalázó a művészek élete napjaink Iránjában, a Taxi Teherán sorsa pedig ezt tökéletesen példázza. A nem megfelelő tartalom miatt a filmben szereplő színészeket és a készítőket veszélybe sodorta volna, ha a feltüntetik a nevüket a vásznon, ezért rendhagyó módon a vetítés végét követően nem volt stáblista, ami szokatlansága révén önmagában is rendkívül sokkoló. Állítólag magát a kópiát is szabályosan ki kellett csempészni Iránból, hogy az részt vehessen az idei Berlinalén, ahol egyébként a film elnyerte a kritikusok és a fesztivál fődíját. Az Arany Medve odaítélése kapcsán azonban véleményem szerint a berlini zsűri inkább egyfajta politikai állásfoglalást gyakorolt az európai kultúrában különösen értékesnek tartott művészi szabadság mellett, mert a Taxi Teherán formanyelvi újdonsága, kiváló karakterei és humora ellenére sem tökéletes alkotás, mert a rendező személyét nem ismerők számára valójában értelmezhetetlen.

Adatlap

Taxi
színes, iráni film, 82 perc, 2015

rendező: Jafar Panahi
forgatókönyvíró: Jafar Panahi
producer: Jafar Panahi

szereplő:
Jafar Panahi

IMDb

Mafab

, , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments