Értékelés: 6/10 Így értékelünk mi »


titkokTíz kicsi közgazdász csúcstalálkozóra ment, az egyik öngyilkos lett, nem maradt csak kilenc. Kilenc kicsi közgazdász meg a néző eztán unatkozott, nem maradt csak nyolc.

A Titkok és vallomások alaphelyzete olyan, mint a bevezetőben írtam, sőt még annál is jobb. Például nem kicsik a közgazdászok, hanem a legnagyobbak: a G8 országainak pénzügyminisztereiről van szó. Az öngyilkosságot pedig az IMF vezérigazgatója követi el – de vajon tényleg öngyilkosság volt? Az utolsó ember, aki élve látta őt, nem más, mint a külön meghívottként érkezett karthauzi szerzetes.

Hirdetés

Az erős krimiszál ellenére sajnos nem a nyomozás dominálja a filmet, pedig az kifejezetten izgalmas. Az IMF élén álló Daniel Roché (Daniel Auteuil) halála előtt vallomást tett Roberto Salus (Toni Servillo) szerzetesnek. Mindenki a gyónás részleteire kíváncsi: a nyomozó (Moritz Bleibtreu) számára gyanús a pap hallgatása, míg a pénzügyminiszterek azt próbálják kideríteni, vajon kiszivárgott-e a nagy titok, a bejelentés, ami földcsuszamlásszerű változást jelent a világ számára. Csakhogy az utóbbi döntéssel kapcsolatban eleve nem mindenki értett egyet, különösen az olasz kollégában (Pierfrancesco Favino) és a kanadai miniszter asszonyban (Marie-Josée Croze) merültek fel kétségek. És a képbe még bezavar a szerzetessel szemben lakó milliárdos brit gyerekkönyvíró, Claire Seth (Connie Nielsen), aki a kulcslyukon keresztül követte az eseményeket.

titkok-es-vallomasokMint látszik, rengeteg európai filmcsillag kapott szerepet a filmben, amelynek helyszíne (egy német tengerparti luxusszálloda), gondolatisága és nyelvezete összeurópai hátteret feltételez. Ne tévesszen meg azonban ez minket, a Titkok és vallomások ízig-vérig itáliai mozi, ami leginkább a képvilágában és a hangulatában domborodik ki, ezen is erősen érződik a kortárs olasz mozi legnagyobbjának, Paolo Sorrentinónak a hatása (különösen A nagy szépségé).

A Titkok és vallomásokkal Roberto Andó rendező belépett az említett mellett Stefano Sollima (Suburra) és Matteo Garrone (Tale of Tales) nevével jegyzett feltörekvő itáliai direktorok díszes társaságába. Andó már régóta otthonosan mozog a filmszakmában, az igazi hírnevet számára a három évvel ezelőtti, saját regényéből adaptált politikai szatíra hozta meg. Az Éljen a szabadság! ügyes érzékkel mutatott rá az olasz belpolitika ellentmondásaira: az idegösszeroppanása miatt elmenekülő elnökjelölt helyettesítésére ideiglenesen beugrik filozófiaprofesszor ikertestvére.

Ahogy arra kollégám Karlovy Varyból is rávilágított, Andó művészi értelemben ott folytatja, ahol abbahagyta. Ismét a politikát szembesíti a filozófiával: a szerzetes jellemzően nem szakrális, hanem bölcselkedő válaszokat ad a vallomás során az IMF-igazgatónak, aki eközben csak pragmatikus megoldási lehetőségeken gondolkodik. Toni Servillo nem pusztán személyében, hanem szerepével is a folytonosságot testesíti meg az Éljen a szabadság!-gal, ismét egy kissé bohókás, ugyanakkor végtelenül nyugodt figurát alakít, aki a zizegő, zsongó környezet ellenére végig képes megőrizni egyensúlyát. És végül: a rendező a világról vallott gondolatait egy filmes műfaj kereteiben fejti ki, ami ezúttal a szatíra helyett a krimi.

le-confessioniCsakhogy ezúttal nem sikerült megteremtenie a direktornak az egyensúlyt. Az játékidő előrehaladtával fokozatosan, de visszavonhatatlanul a filozófia felé billen a film, ami a végére teljesen bedönti a történetet. A nyomozás kérdése, de lényegében minden rejtély egyre jobban háttérbe szorul. A szereplők elveszítik emberi jellemvonásaikat, és szimbólumokká degradálódnak (a művészetet megtestesítő író, a háttérhatalmat megtestesítő pénzügyminiszterek). Az eredmény kettős: egyrészt egy sokkal mélyebb, sokkal komplexebb alkotás valósul meg, amelynek különböző rétegeit valószínűleg csak az újabb és újabb megtekintés után fedezzük fel, eközben viszont a felszínen megszűnik az érdekesség, és a film vontatottá, unalmassá válik.

A kettősség, ami a műfaj kapcsán megjelenik, a film üzenetében is érvényesül. Az embert helyezi előtérbe a pénzzel szemben, de mégis a Titkok és vallomások kapcsán azt éreztem, valahogy éppen a néző érdekei nem érvényesülnek – nem kapunk választ a rejtélyekre, a titkokra. Éppen ezért csalódást kelt a mozi, pedig annál sokkal több van benne, mint hogy ilyen egyszerűen leszóljuk. De ha egyszer tényleg az?

Adatlap

Titkok és vallomások (Le confession)
feliratos, olasz-francia thriller, 108 perc, 2016

Forgalmazó: Cinenuovo

rendező: Roberto Ando
forgatókönyvíró: Roberto Ando, Angelo Pasquini

operatőr: Maurizio Calvesi

zene: Nicola Piovani
producer: Angelo Barbagallo
vágó: Clelio Benevento

 

szereplők:
Roberto Salus: Toni Servillo
Daniel Roché: Daniel Auteuil
Mark Klein: Moritz Bleibtreu
Claire Seth: Connie Nielsen
Ministro italiano: Pierfrancesco Favino
Ministro canadese: Marie-Josée Croze
Ministro tedesco: Richard Sammel

IMDb
Mafab

, , , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments