Moziban

Megvettek kilóra – Valami Amerika 3

Több évtizedes épülő márkát is agyon lehet csapni egy rosszul sikerült folytatással. Herendi Gábor rendező pontosan tudja, mikor mire rezdül a közönség. Ez emelte fel az első két részt, de ezt teszi szégyenletessé a Valami Amerika 3-at. Alibi sztori mögé bújtatott közönségesség és ripacskodás.

Nem mondanám, hogy annyira sokat kellene várni egy vígjáték harmadik próbálkozásától, hiszen az ugyanannak a filmnek várhatóan ismét nagy nézőszámot elérő újabb variánsa sosem a művészi kreativitásról szól. Ennek ellenére talán mégis volt halvány remény arra, hogy ne a Valami Amerika 3 legyen a teljesen fölöslegesen megvalósított újabb epizódok állatorvosi lova. Hiszen mégiscsak új színfoltot hozott a Várnai testvérek első bukdácsolása, sőt, még a 2009-es folytatás is úgy tudott megjelenni, hogy nem éreztük az ismétlés kellemetlen szagát. Ráadásul ez ugyanaz a rendező, aki alig egy évvel ezelőtt a Kincsemmel segített nekünk fellélegezni: igenis lehet közönségfilmet készíteni magas színvonalon.

A Valami Amerika 3 tett azért, hogy visszatérjünk régi prekoncepcióinkhoz.

És nemcsak azért, mert ezzel majdnem újraéljük az ezredforduló hazai remake-jeinek éjsötét időszakát, bár a börtöni meztelen férfias jelenetek visszaidézik a magassarkúban tipegő, egy oktávval beszédhangja felett idétlenkedő Rudolf Pétert az Egy szoknya egy nadrágból. A helyzet most talán még rosszabb. Az akkori alkotók – élükön Gyöngyössy Bence rendezővel – talán komolyan gondolták, hogy amit csinálnak, azt jó ízléssel élvezheti bárki. A Valami Amerika 3 rendezője azonban kizárt dolog, hogy ne tudná, milyen messze van filmje a Kincsemtől.

Reklámfilm-rendezőként és talán egyetlen hazai nézőmilliomostól persze nem nehéz elhinni, hogy pontosan tudja, mitől döglik a döglégy. Valami amerikai profizmussal van kimérve-adagolva, mennyi az az altesti poén, ami a legtöbb néző szerint még vicces, de még nem romboló. És ahogy egy korábbi interjúban nyilatkozott, neki személy szerint fontos a melegekkel szembeni tolerancia, filmjében nem átall sztereotípiákat mutatni.

A film elején mondvacsinált indokokkal – értsd: ésszerűtlen dramaturgiával – börtönbe küldött Várnai testvérek és vele mindenféle régi és új maffiatagok mindent megtapasztalnak azokból a klisékből, amiket börtönben el tudunk képzelni, és akkor innentől a nézők fantáziájára bízom a zuhanyzó és a szappan nem szokványos felhasználási módozatait.

Mert frankón ennyi a sztori, kerítenek köré valami bélyeget, meg „nyomozást”, amire én szívesen mondanám, hogy igazából nem is emlékszem. De sajnos emlékszem. Persze az első pillanattól lehetett tudni, hogy így lesz. Amikor Bala a rossz emlékű Pappa Piához hasonlóan benyomta Korda Gyuri bácsit az autóban, fogtam a fejemet. Majd akcióvígjátékot imitáló jelenetben annulálják az elmúlt időszak legjobb magyar akciójeleneteit: az Aranyélet fegyveres össztüzét és A Viszkis autós jelenetét a Verseny utcában. Ja kérem, ha a fogyasztónak ennél kevesebb is elég, mégis minek törjük magunkat…

Pindroch Csaba, Hujber Ferenc Szabó Győző a Valami Amerika 3-ban

Félő ugyanis, hogy sokak szerint nem alpári Nagy Ervin, aki Rezsóként (értsd: meleg, haha) a börtönben „csinálja a köcsögöket”. Nem romboló Stohl Andrást mint a meg nem értett kokós művészt ábrázolni. És sokak szerint vicces, ha kétes hátterű börtöntöltelékek, akik sóvárogva Timit (Oroszlán Szonja) nézik a Vloggerek reality műsorban, csajos-táncos koreográfiát adnak elő színpadon túlsminkelt férfi színészként. Nem, én nem szeretném, ha ez lenne a nemzeti minimum.

Ahogy azt sem szeretném, hogy Döglégy legyen a „special guest” vagy hogy Dancsó Péter cameózzon börtönrabként.

Sajnos a Valami Amerika 3 a legtöbb jó tulajdonságában szembe megy az első kettővel, de talán pont ezt érezték meg az alkotók: hogy ma már így lehet elérni ugyanazt a sikert. Az eredeti „így jöttem” személyes történet elvesztette minden intimitását. A valaha jól muzsikáló karakterek árnyékuk önmagának, a mindig zseniális Csuja Imre például még betöltötte a vásznat a második részben, de itt már nincsenek jó pillanatai.

De ugyanilyen az a tény is, hogy amíg az eddigiek új arcokat ismertettek meg velünk széles körben (Pindroch Csaba, Szervét Tibor vagy Tompos Kátya), addig most bőven bőven megelégszünk a „hazai sztárok” instant felmelegítésével. A szerepek, amiket László Zsoltnak, Pokorny Liának, Nagy Ervinnek vagy Stohl Andrásnak írtak, csöppet sem nevezhetők szerepálomnak. De hát nincs mese, aki kimarad az lemarad. Egyedül Scherer Péter úszta meg jól: a kemény fiút játszó, de valójában csetlő-botló rendőr szerepében ki tudja bontakoztatni képességeit.

Nem az alkotók, inkább a mi, a befogadók hibája, hogy a 20 éve futó Barátok közt országában elég néhány sztori a bulvármagazinok címlapjáról egy jól tejelő filmprojekthez. Én azonban igazi filmet szeretnék.

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..