Kritika

Vicces katasztrófa – 2012

Már a maják is megjósolták a világ végét, de kétlem, hogy ilyen hatásvadász, már-már röhejes módon. A nagy reklámozás és hírverés mögött nincs sok tartalom, be kell látnunk, hogy katasztrófafilmről már nehéz újdonságot hozó bőrt lehúzni.

A recept egyszerű. Végy egy ötletet arra, hogy a világnak, esetleg ha kisebben gondolkodsz, egy országnak hogyan legyen vége. Adj hozzá egy családi vagy szerelmi történetet minél több rázós helyzettel és könnyes drámával. Tömegpánikot ízlés szerint felfújva, vagy csipetnyi mennyiségben keverj bele. Voilá, kész is!

Sajnos pontosan ezt a jól megszokott sémát követték a 2012 alkotói, Roland Emmerich és Harald Kloser is. A filmet teljes egészében a Holnaputánhoz tudnám hasonlítani (igaz a katasztrófa más típusú), bár persze mondhatnék más példákat is. Mégis azért választanám ezt, mert látványában hasonlóan nagyszabású és modern. Gyönyörű képek, hihetetlen részletek, remek technikák finom alkalmazása. Ezzel semmi probléma nincs, csak ne lenne mellette ennyi nevetséges drámafokozó megszólalás.

A történet szerint a maják jóslatának megfelelően, 2012-ben a világ egy napkitörés miatt elpusztul. A legnagyobb államok vezetői összefognak és a legjobb tudósokkal együtt kidolgoznak egy tervet, hogy fennmaradjon az emberi faj. Mindemellett megismerjük Jackson Curtist, aki egy családi kirándulás alkalmával jön rá, hogy mi folyik az emberek háta mögött. Mindenáron megpróbálja megmenteni szeretteit, miközben a földrengéstől kezdve a cunamiig szinte minden természeti katasztrófát átvészelnek, ami valljuk be, némileg túlzás.

A színészeket dicséret illeti, hitelesen, remekül alakítják karaktereiket. John Cusack a tőle megszokott sármmal játssza a kicsit más világban élő, de azért szerető apát. Amanda Peet-et ezúttal érett anyai szerepben látjuk, ennek ellenére megőrizte azt a lazaságot, ami jellemző rá. Thandie Newton is feltűnik a filmben, az elnök lányának szimpatikus, nagyon emberi szerepében.

Kollár Flóra Anna

A BGF túltelített turizmus-vendéglátás szakának táborát erősítem, így bárkiben joggal merül fel a kérdés, mit keresek egy filmkritikai oldal szerkesztői között. A válasz a sokoldalúság, az ember addig próbáljon ki mindent, amihez kedvet, tehetséget érez, míg lehetősége van rá. Így voltam ezzel én is, mikor 2008 augusztusában, laikus filmimádóként a Filmtekercshez kerültem. Azóta nagy szerelmem, a rendezvényszervezés mellett folyamatosan fejlesztem a bennem érlelődő újságírót.

Filmek: Mindenevő lévén, nem tudok listát írni a kedvenceimről. Felőlem támadhat a Mars, apríthatnak a zombik, hősködhetnek a túsztárgyalók, szenvedhetnek fiatal, vagy épp idősödő párocskák az élet nagy dolgain. Jöhet a szórakoztató „limonádétól” kezdve, a könnyekig megható drámán keresztül a sötét hangulatú thrillerig minden; bármit szívesen megnézek, majd szelektálok.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com