scorsese

Miután Martin Scorsese kikeveredett a filmiskolából, de még mielőtt befutott volna az Aljas utcákkal, kis költségvetésű filmekkel kezdte a pályafutását. Who’s That Knocking at My Door és a Boxcar Bertha című filmekben az a közös, hogy mindkettőben megtalálhatóak az exploitation filmeket meghatározó stratégiák és jellemzők.

Az exploitation gyűjtőfogalommal azokat az hatvanas-hetvenes években készült alacsony költségvetésű filmeket szokták jellemezni, melyek meglovagoltak egy aktuális, tabudöntögetőnek számító témát. Nem kifejezetten műfaj, hanem sokkal inkább stratégia, amivel ezeket a filmeket el akarták adni az olcsó siker reményében. De ezen kívül az exploitation filmekre olyan formai megoldások is jellemzők, mint a voyeur-szemszög, a filmes reflexió, a valóság és a képzelet elmosódó határainak bemutatása, az európai modernizmus leleményinek beemelése. Tehát az legjobb exploitation filmekben találkozott a magaskultúra a tömegkultúrával. Ezek a hatások egyértelműen kimutathatóak az Új-Hollywood rendezőinek életművében, korai munkáikban és Martin Scorsese sem kivétel.

Hirdetés

Who’s That Knocking at My Door (1967)

Martin Scorsese legelső rendezése elsősorban gyártását és forgalmazását tekintve érdekes és ebben a vonatkozásban emelhető ki az exploitation jelensége Az önéletrajzi ihletésű, szerzői bemutatkozásként indult első filmhez  a pénzt különböző kölcsönökből és támogatóktól kapta, a forgatás is kaotikus volt. Az elkészült filmet végül 1967-ben mutatták be I Call First címmel Chicagóban, majd 1968-ban Joseph Brenner által került forgalmazásba, új címmel és azzal a kikötéssel, hogy szerepet kap benne egy szexjelenet. A hozzá kapcsolódó marketingkampány is erre alapult, így erősen félrevezető volt.

A történet fő témája a new york-i olasz negyed utcai élete. A kezdő képsor abszolút szürreális, ijesztő zene, valószínűleg emlékkép a főszereplő gyerekkorából, egyáltalán nem illik a narratívába (de itt látható először a szimbolikus Szűz Mária szobor). Kicsit epizodikus jellegű a cselekmény, az erőszakos bandázás leválasztható a szerelmi történetről. Az előbbi gyakran videoklipszerű, zenével aláfestett, ez a lánnyal (a nevét meg se tudjuk) való találkozásokkor szinte sosincs jelen. J. R. nőkkel való viszonya fontos: a szüzet vagy a kurvát látja bennük. A szűz az, akiből jó feleség lesz, a többiek pedig a pillanatnyi kielégülést szolgálják. A film 47. percében a sztorit, szinte a mondat közepén, a történeten kívüli szexjelenet szakítja meg. Elfehéredik a vászon, J. R. prostituáltakkal szeretkezik a The Doors The Endjére. Nagyjából 5 perces, szépen megkomponált jelenet. Időben és helyszínben is lehetetlen behatárolni, valószínűleg J. R. fantáziájában létezik. A jelenet után ugyanúgy folytatódik a történet. Fontos lépcsőfok Scorsese karrierjében, kísérletezéseivel sokat tanult a filmkészítésről. Katolikus bűntudat témái

Boxcar Bertha (1972)

A Boxcar Berha szintén Corman megrendelésére készült, az AIP-ben. A film elején megjelenő felirat rögtön azt állítja, hogy a film igaz történet alapján készült, valódi exploitation stratégia. Valóban egy könyvadaptáció, de egyáltalán nem valósághű, a könyv is inkább három különböző karakter keveréke. Műfaja a gengszterfilm, ami az 5 évvel korábbi Bonnie és Clyde sikerét akarta meglovagolni. Tobzódik az explicit erőszakban, kegyetlenségben és a meztelenségben. A központi karakter Bertha és szerelme Big Bill Shelley, akik vonatrablásokat követnek el bandájukkal. Bertha egy alternatív, erős nőképet reprezentál, Billy, pedig a gazdasági válság Robin Hoodjaként jelenik meg. Faji hozzáállást is érdemes megfigyelni a filmben, mivel az egyik bandatag színesbőrű. A ‘nigger’ szót pejoratív értelemben nagyon gyakran használják.

ertha másodszor is megmenekül, amikor a többieket elkapja a rendőrség és egy bordélyházban köt ki. Ideális helyszín még több meztelenség bemutatására. A városban egy feketéknek szánt klubban találkozik a színesbőrű szereplővel. Itt rosszallóan néznek Berthára, a rasszok közti keveredés még társadalmi tabunak számít. Évek múlva Bertha és Billy újra találkoznak, ekkor sújt le rájuk ismét a hatalom. Ez a befejezés talán a legsokkolóbb. Billy keresztre feszítése önmagában is működő, hatásos jelenet: A fekete karakter számol le a fehér ellenféllel. Akárcsak aBonnie és Clyde vége, ez is  sokkoló, véres, erőszakos. A vonat továbbmegy, elviszi Billy-t, Bertha pedig fut utána. A vége nyílt, nehéz kitalálni, mi fog következni. Scorsese filmjében megtalálható minden elem, ami nélkülözhetetlen egy exploitation filmben, de a szerzői jegyek is kivehetők.

Források:

Pye, Michael – Myles, Linda: Mozi-fenegyerekek. Budapest: Gondolat, 1983



Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments