A The Routledge Encyclopedia of Film Theory ezen fejezete a filmes narráció elméleti megfogalmazását és használatát járja körbe. Alapvetően leszögezi, hogy a narráció természete, formája és funkciójának vizsgálata a narratológia területéhez tartozik, és azon belül is David Bordwell munkáihoz. Bordwell 1985-ös a Narráció a fikciós filmben című kötetében kíván egy összegző, teoretikus megközelítést alkotni a filmbeli narráció mibenlétéről. Az enciklopédia fejezete főként Bordwell megállapításait összegzi, illetve a vele kapcsolatban felmerülő problémákat és kritikákat.
| A filmnek nemcsak története, elmélete is van. Mióta kinőtte magát a hetedik művészetté, megjelentek a tudományos vizsgálódások is, vagyis az értelmezés újabb szintjei. Ezen filmelméleti cikksorozat ismertető jellegű írásokkal szolgál a jelentősebb filmelméleti irányzatokról. Filmelmélet elmélkedőknek. |
A Narráció a fikciós filmben című könyv első két fejezetében Bordwell lefekteti a narráció történeti és teoretikus alapjait azzal, hogy minden egyes az övét megelőző narrációelméletet két nagyobb csoportba oszt: mimetikus vagy diegetikus narrációelméletre. Bordwell először azt magyarázza el, hogy a mimetikus tradícióban a narráció Arisztotelésznek a „mimézisről” való gondolatait integrálta magába, azaz a látványosság, egy cselekedet megmutatását. Ebben a felfogásban a narráció a megmutatás eszközeként van jelen, legyen szó filmről, színházról vagy irodalomról. A narrátor az, aki megmutat valamit, a néző az, aki ezt felfogja. Bordwell kiemeli, hogy az 1960-as évekig a legtöbb filmteoretikus azt a felfogást képviselte, hogy a film képek egymást követő sorozata, amik végül látványosságot eredményeznek. Pudovkin szerint a narráció tulajdonképpen egy történet elmondását jelenti egy láthatatlan megfigyelő által, aki könnyen tud mozogni térben és időben. Bordwell ezt a modellt személy szerint elveti.
Bordwell ezután rátér a diegetikus narrációelméletek tárgyalására. Itt szerinte a történet elbeszélés aktusa előre feltétez egy „hangot”, ami megmutatás helyett elbeszél. Tehát tulajdonképpen egy nyelvi tevékenységről van szó, és ez megteremti a kapcsolódási pontokat a nyelv és a film között. Az ehhez kapcsolódó összehasonlításokat először az orosz formalista kritikusok tették meg, de igazán népszerű a ’60-as években lett a francia strukturalizmus előretörésével. Ahogy a mimetikust, úgy Bordwell ezt a modellt is elveti, mert szerinte egyik sem veszi figyelembe a fikciós filmben jelenlévő szabályszerű világ jelenlétét.
Éppen ezért kíván egy olyan narratológiai modellt bevezetni, ami nemcsak a filmes médium összes területének felel meg, de még a narrációnak is biztosít egy általános, minden médiumra kiterjedő szerkezetet. Bordwell szerint a narráció egy formai aktivitás, aminek három fontos építőkockája van: a fabula, a szüzsé és a stílus. Ezek után részletesen kifejti mit jelent mind a három fogalom, és hogy mi a szerepük a narrációban. Bordwell megközelítése a narráció felé tulajdonképpen ötvözete a nézői aktivitás formai elemeinek és a kognitív, tudatalapú filmteoretikának. Lényegében a nézői interpretációt és értelmezést teszi a főszereplővé, a külső ismeretlen narrátor helyett.
Ezen felül pedig még szó esik a narrátor tudásának és közlékenységének fontosságáról; azaz a film narrációjának mértéke mindig attól függ, hogy pontosan mennyi információt kíván a nézővel megosztani. Bordwell narrációval kapcsolatos gondolkodásának utolsó pillére a narráció/szerző szerepével kapcsolatos: szerinte hibás felvetés azt gondolni, hogy minden filmnek van narrátora vagy szerzője. Más szóval a narráció egy fikciós filmben nem jelenti automatikusan egy narrátor jelenlétét.
A bejegyzés legvégül rátér Bordwell elméletének kritikusaira. Maga a szerző, Elefteria Thanouli is tesz néhány észrevételt, amit fontosnak tart a Bowrdwell-i elmélettel szembeni kritikus megnyilvánulások értelmezéséhez (pl. narratíva és a narráció nem ugyanazt jelenti). Az egyik válasz Bordwell elméletére Edward Branigantől; míg Bordwell a nézői aktivitás fontosságát teszi kiemelté a narráció elemzésében, addig Branigan egy sokkal szisztematikusabb modellt követ annak elmagyarázására, hogy a film különböző komponenseseit hogyan dolgozza fel a néző.
Forrás: The Routledge Encyclopedia of Film Theory 2013, Elefteria Thanouli: Narration
