Magazin Papírfény

Sötét alvilág – 101 gengszterfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz

A 101 kötelező sci-fi és horror után Steven Jay Schneider úgy döntött, ideje bővíteni a sorozat köteteit és körülnézni a gengszterfilmek világában hasonló apropóból. A végeredmény puskaropogástól hangosra sikeredett.

Pedig már úgy tűnt, a különböző hangzatos számokkal kezdődő filmes gyűjtemények kora lejárt: betéve tudjuk mind az 1001 halálunk előtt megnézendő filmet (vagy legalábbis ismerjük a címüket), fel tudjuk sorolni az 501 legjelentősebb filmrendezőt és filmszínészt, ami pedig a hazai viszonyokat illeti, ismerjük azt a 303 magyar filmet, amit kell.

Evidens módon persze ezek a kötetek és a bennük rejlő információk inkább csak útbaigazítóul szolgálnak és pontosan úgy működnek, mint bármelyik művészeti album. Időről-időre újra kiadják őket, de csak akkor fognak igazán sikereket elérni, ha a századik reneszánsz képgyűjtemény helyett valami újjal, valami igazán frissel rukkolnak elő.

Egyértelmű, hogy a pár éve még olyan divatos „amit látnod kell, mielőtt meghalsz”-könyvekről egyre nehezebb újabb és újabb bőrt lehúzni, nem mellesleg egyre unalmasabb is. A műfaji filmgyűjtemény azonban más: olyan, mint egy hasznos kis úti szótár, ami szópárok helyett filmpéldákkal nyújt eligazodási pontot az egyes filmműfajokban – nem mellesleg pedig alig nagyobb egy pénztárcánál. A 101 gengszterfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz művészeti album és szótár egyszerre: az általános áttekintést háttérbe szorítva tematikusan a címben megjelölt műfaj alkotásai közül válogat, vállalva ezzel az olvasótábor esetleges csökkenését, a hosszas és mélyre hatoló elemzések helyett pedig egy főleg tartalomismertetésből álló leírást kapunk a filmplakátok mellé.

A forma tehát maradt a régi, ami pedig magát a válogatást illeti, a szerkesztők ezúttal nem estek bele abba a korábbi bosszantó hibába, mint a sci-fi kötet esetében, amikor is egy komplett évtized maradt ki a tartalomból. A könyvben persze túlsúlyban vannak az amerikai filmek olyan klasszikusokkal, mint A keresztapa, a Bonnie és Clyde, A sebhelyesarcú vagy a Coen-testvérektől A halál keresztútján, de azért japán, német, francia vagy épp angol alkotásokkal is találkozhatunk.

Összességében a 101 gengszterfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz tudományos, filmekről szóló írások gyűjteményeként nem állja meg a helyét, viszont kiváló támpontként és útbaigazítóként szolgálhat a műfaj rajongóinak. Az IMDb korában persze felmerül a kérdés, valóban szükség van-e az ilyen és ehhez hasonló gyűjtésekre és könyv alapú kiadásukra. Mindez azonban csak nézőpont kérdése: ha nem akarunk a keresővel szenvedni gengszterfilmek után kutatva egyszerűbb lekapni a polcról a könyvet, aztán ha szeretnénk szélesebb körű ismeretekre szert tenni egy-egy filmet vagy magát a műfajt illetően, még mindig ott az internet. Elvégre egy lexikonból sem lehet megtudni mindent a legapróbb részletességgel – ha valami jobban érdekel minket, úgyis beszerzünk egy szakkönyvet az adott témában. Ha ez éppenséggel a gengszterfilm, kiindulási alapnak itt ez a gyűjtőkötet, a többi pedig már csak lelkesedés kérdése.

Steven Jay Schneider: 101 gengszterfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó, 2010

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com