, , + 3 címke

Blake Crouch: A pokol kapujában (Wayward Pines-trilógia 2.)Ethan Burke Wayward Pines-beli kalandjai A pokol kapujában folytatódnak, ahonnan várhatóan nagyon, de nagyon nehéz lesz megmenekülnie neki és szeretett családjának a trilógia záró darabjában.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a második rész is bőven tartogat izgalmakat – még ha eleinte kicsit kevesebbet is, mint az előző! (Már most felhívom a figyelmet, hogy A pokol kapujában bemutatása során meg kell említeni néhány előző részbeli eseményt, így kisebb spoilerek előfordulhatnak az első kötetből.) Ethan ugyanis üldözöttből szinte varázsütésre válik kvázi beépített emberré a David Pilcher irányította mesterséges városkában, amikor – más választása nem nagyon lévén – elvállalja Wayward Pines frissen megüresedett seriffhivatalának vezetését. A nemrég még mindenki által megölni kívánt Ethant eleinte csupán műmosolyok és álgratulációk fogadják új posztján – amiket ő meglehetősen jól tűr, hisz vigasztalja a tudat, hogy újra családjával lehet –, ám rövidesen nem várt mennyiségű munka szakad a nyakába. Tudomást szerez tudniillik egy titkos szervezetről, ami a magára istenként tekintő Pilcher szerint hatalmas veszélyt jelent Wayward Pines (mesterséges, az emberek megfélemlítésén alapuló) békéjére. És ha ez nem lenne elég, ezzel nagyjából egy időben egy titokzatos nő látszólag valamiféle rituális szertartásról árulkodó holtteste is felbukkan a sokak által csak díszletbörtönként aposztrofált városka főutcáján.

Hirdetés

Wayward Pines

Míg az első részben egyértelműen a műfajkeveredés és a rejtélyek rohamtempójú fokozása vitte előre a cselekményt, addig a második rész nyugodtabb irama lehetőséget ad egy tűéles társadalomkritika kidolgozására. És ha már az első rész kapcsán hasonlítgatásokba bocsátkoztunk – és helytelen módon kihagytuk a felsorolásból A bűn éjszakáját, ami pedig szintén párhuzamokat mutat a regény egyes elemeivel –, akkor itt is megemlíthetjük például az 1984-et a mindent látó nagytestvér és a végletekig beszabályozott élet párhuzamai miatt. Épp ehhez kapcsolódik az említett társadalomkritika is: Wayward Pines lakosainak megjátszott, a második részben többször is kihangsúlyozott színpadi életében vajon mennyire ismerünk rá saját hétköznapjainkra? Vajon kedvenc kocsmánk pultos fiúja alapvetően ilyen kedves, vagy csak több borravalót szeretne? A könyvtáros hölgy segítőkészsége magától értetődő, vagy csak a mögötte álló főnökének köszönhető? És mi tényleg mindig őszintén örülünk, ha egy rég nem látott ismerős ránk köszön a metrón, vagy van, hogy úgy kell magunkra erőltetni egy színpadias műmosolyt a pozitív benyomás érdekében?

Blake Crouch: A pokol kapujában (Wayward Pines-trilógia 2.)Talán már ennyiből is látszik, hogy az első rész pattanásig feszült thriller alaphelyzetének nyomozós krimire cserélése nem ment a fajsúlyos témák rovására a trilógiában. Sőt, kifejezetten előnyére vált! A – mindenféle értelemben – elállatiasodó emberiség disztópikus látomása és a főhősön keresztül bemutatott, mindenen felülkerekedő túlélési ösztön látványos győzelme után ugyanis Crouch az ember alkalmazkodási természetéről értekezik lebilincselő módon. A pokol kapujában elsősorban arra keresi a választ, hogy átalakítható-e egy ember – akár felsőbb kényszer hatására, akár saját jól felfogott érdekei miatt –, vagy ha nem sikerül belsővé tennie egy elnyomó rendszer (racionális, ám radikális) szemléletmódját, akkor hajlandó-e saját és szerettei életének kockáztatása árán is szembeszállni azzal. Röviden: mi ér többet, a szabadság vagy az élet?

A morális kérdésre Ethan szörnyen kockázatos terve adja meg a választ a regény végén, melyet mesterien, cseppenként adagolva tár elénk az író. És nem is az őrült vállalkozás végkimenetelén van a hangsúly (az „csak” a harmadik rész felvezetésének szempontjából fontos), hanem magán a döntésen, mellyel főhősünk végképp megadja a választ az ember irányíthatóságát és szabadságát firtató kérdésre. A harmadik rész baljós felütése és – ennek fényében pláne – sokatmondó címe nem túl sok jóval kecsegtet hőseink életének alakulását illetően, ám azt már most biztosan – az elvarratlan szálak számát figyelembe véve pedig különösen – kijelenthetjük, hogy izgalmakban biztosan nem lesz hiány Az utolsó városban sem.

Adatlap

Blake Crouch: A pokol kapujában (Wayward Pines-trilógia 2.)
Agave, 2015
Fordította: Makai Péter Kristóf

, , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments