Magazin Papírfény

A 21. század kannibalizmusa – David Cronenberg: Konzum

David Cronenberg

konzum A rendező pályáját ismerve nem meglepő első regényének témaválasztása, amelyet már a cím is egyértelművé tesz. A Konzum  a fogyasztói társadalom működésének szélsőséges példákon keresztüli bemutatása, Cronenberg meglehetősen bizarr szemüvegén keresztül. Lényegében a Videodrome (1983) folytatását/kiegészítését veszi kezébe az, aki benevez a regényre.

Konzumerizmus (vagy konzumizmus) alapvetően pejoratív jelentésű szó, a kortárs társadalmak olyan jellemzője, amely egy társadalom lényegét a tagjai által nyújtott szolgáltatások és termékek fogyasztásában látja. A fogalom magában foglalja az emberek azon hajlandóságát, hogy erősen azonosuljanak azokkal a termékekkel vagy szolgáltatásokkal, amelyeket fogyasztanak. Kiemelten jelentős ebben a tekintetben a márka, illetve a státuszszimbólum szerepe (menő fényképezőgép, menő autó, menő ruhák – a lényeg, hogy menő legyen, hisz innen nézve fogyasztóját is azzá teszi).

A regény főszereplői, Naomi és Nathan, minimum négy csillagos konzumeristák. Büszkék erre, életük alapköve a fogyasztás, professzionális szinten űzik. Lehetőségükhöz mérten a legjobb márkákat veszik, és a legjobb terméket hozzák létre. Sőt, mint újságírók, önmagukat is (testüket, lelküket, agyukat, tényleg mindent) áruba bocsátják egy jó sztori érdekében. Párkapcsolatuk egyik alapja saját bevallásuk szerint a hasonló fogyasztói szokások, és az ugyanazon márkák iránt érzett elkötelezettség. (A technokrata Barbi és Ken elsősorban a Nikon termékekért lelkesedik.) Ennél jobban tényleg nehéz részt venni a fogyasztói körforgásban.

videodrome2
Videodrome (1983)

Ezek után annyira már nem is meglepő, hogy a két hasonló mentalitású újságíró (kezdetben ugyan nincsenek ezzel tisztában) ugyanannak a sztorinak  egy-egy pontjára harap rá. Naomi az ünnepelt francia filozófus házaspár, Arosteguyék botrányába ássa bele magát. (Úgy néz ki, a férj, Aristide, megölte a feleségét, és elfogyasztotta annak egyes testrészeit.) Míg Nathan Dr. Roiphe, egy különösen kellemetlen nemi betegség névadójának életéről szeretne írni. Naomi és Nathan tényleg egy ugyanazon érme férfi és női oldala, egymástól függetlenül, de lényegében hasonló stációkon mennek keresztül nyomozásuk során. A végpont, hogy beleolvadnak a sztoriba. Elfogyasztja őket a történet.

Úgy néz ki, a férj, Aristide, megölte a feleségét, és elfogyasztotta annak egyes testrészeit.

A sármos filozófus, Aristide (elsőre kb. Jean Baudrillard és Hannibal Lecter keveréke) teljesen elbűvöli Naomit, pont úgy, ahogy Nathant Roiphe doktor különös mentális zavarokkal küzdő lánya, Chase. Közben kettejük kapcsolata egyre jobban inogni látszik. (Az első intő jel Nathan számára, amikor Naomi a megszokott márkák helyett, másokat választ.) Mindeközben a könyv oldalai iszonyatos sebességgel ontják az információkat: Cannes, Észak-Korea, Weber, entomológia, Sartre, Japán, kapitalizmus, Vatikán, Schopenhauer. A sor elképesztően hosszú. Sokszor csak címszavakat kap az olvasó kifejtés nélkül. Mindezeket a regény történetébe ágyazva. Ezektől a oda-odavetett címszavaktól nagyban nőhet az olvasó bizonytalansága – pedig maga a történet sem egyszerű –, hiszen jóval nehezebbé válik felmérni a regény rétegeit, mivel viszonylag kevesen büszkélkedhetnek már csak azzal, hogy jól ismerik csak az említett nevek munkásságát.

Ez a fajta elbizonytalanítás egyértelműen szándékos döntés Cronenbergtől, utalva arra, hogy milyen sebességgel, adagokban és módon fogyasztjuk nap mint nap az információkat. Legtöbbször mélyebben el sem gondolkodva, hogy pontosan miről is van szó, hiszen a kommunikációs eszközök fejlődésének és a társadalmi változások következtében, az információfogyasztás körülményei olyannyira megváltoztak, illetve olyan mennyiségről van szó, hogy képtelenség mindent követni, leellenőrizni.

from www.chicagotribune.com

Cronenberg végeredményben könyvével amellett teszi le voksát, hogy mára már lehetetlenné vált a valóság és a fantázia, a valóság és a virtualitás megkülönböztetése. Attól pedig, hogy egy információ valós, vagy éppen valótlan, nem feltétlen veszít a jelentőségéből, sőt. A lényeg, hogy mennyire hihetően van tálalva és hogy mennyien hiszik el. Hatása a valóságalaptól függetlenül is mérhetetlen nagyságú lehet.  Ilyenformán a realitás és a fantázia összjátékából a világ sajátos verziója, másolata jön létre, ami a valóság fölé tornyosulva uralja a tudatot. Itt jut el a regény egy másik nagy filozófiai állomásig, a posztmodern filozófiában nagy karriert befutott hiperrealitás fogalmáig. Elméletét a Cronenberg által már többször megidézett Jean Baudrillard alkotta meg, amely szerint mindig is egy óriási szimulációban élünk, amelyben a valóság már nem elérhető, ezért tulajdonképpen jelentését is elveszíti.

Cronenberg végeredményben könyvével amellett teszi le voksát, hogy mára már lehetetlenné vált a valóság és a fantázia, a valóság és a virtualitás megkülönböztetése.

A regény, ami véleményem szerint inkább Cronenberg filmes pályafutásának első feléhez kapcsolható, a szerző számos monomániáját vonultatja fel, azon túl, hogy reflektál napjaink társadalmának húsbavágó kérdéseire. Irodalmi előzményként az Amerikai Pszicho juthat először az olvasók eszébe, habár Cronenberg a csak rá jellemző, sajátos módon nyúl a témakörhöz. Például a Konzumban úgy mellesleg eljut a betegségek márkaként való felfogásáig és meglehetősen érdekes szerepet oszt  a rovarokra is. A magyar olvasóknak pedig külön érdekes lehet, hogy a történet egy része Budapesten játszódik.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n szerzett MA diplomát filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakokon. Érdekli a streaming platformok világa. Szívesen készít interjúkat. Szabadidejében fotózik, néhány képe az oldalon is látható.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com