ilyen-a-boldogsagAz élet nagy dolgairól mesél könnyed hangvételben Eduardo Sacheri az új regényében. Bár ebből valami rossz is kisülhetne, de valahogy működik, és nem válik teljes mértékben Coelhóssá az Ilyen a boldogság.

Eduardo Sacheri az egyik legismertebb argentin író, leghíresebb könyve a kettős feldolgozást megélt Szemekbe zárt titkok volt. Az abból készült helyi változat az egyik legfontosabb film volt az életemben, amely még jobban lenyűgözött, mint a regény (az amerikai verzió ellenben nem tetszett). Az évtizedeken átívelő történetben az igazságügyi szakértő Esposíto nyugdíjaztatása után nekiáll megírni első regényét, amelynek középpontjában egy hetvenes évekbeli gyilkosság és annak nyomozása áll.

Hirdetés

Az új könyv egészen eltér az előző témájától és műfajától, például teljességgel hiányzik belőle az erőszak. A folytonosságot az írás, pontosabban a regényírással járó küszködés képezi. A Szemekbe zárt titkokban a főhős első könyvével küszködik, míg az Ilyen a boldogságban Lucas szenved az írással, sőt úgy önmagában az írói léttel.

Az említett karakterrel ugyanakkor találkozunk először, amikor a lánya, Sofia egy argentin üdülővárosból érkezik egy bőrönddel, hogy közölje a férfival: elhunyt édesanyja után ő maradt az egyetlen rokona, akivel élhet. Lucast természetesen sokkolja a hír, de hamar alkalmazkodik az új élethez – nem úgy a felesége, Lilana, aki nem igazán tudja elfogadni a család új tagját.

A két figura a regényben aránylag gyorsan egymásra talál. Érdekes párhuzamot ábrázol a könyv: a felnövés viszontagsága, a folyamat, ahogy a gyerekből felnőtt lesz (idegen szóval coming-of-age) egészen hasonló ahhoz a válsághoz, amit a középkorúak élnek meg, amikor felnőttből érett emberré válnak (idegen szóval: midlife crisis). Az összekötő elem kettejük között a magány. A könyv alapján azt hihetnénk, tökéletes partnere lehet egymásnak ebben a helyzetben a szülő és gyermeke, mégis a generációs különbségek miatt a világirodalomban vagy a filmművészetben sosem találják meg egymással a hangot – lásd: Amerikai szépség.

Az eredeti regény borítója

Az eredeti regény borítója

A nehéz téma és a családi tragédia ellenére az Ilyen a boldogság valójában könnyed olvasmány. Ez részben a regény stílusából is fakad. Mivel a lány nézőpontjából követjük az eseményeket (de különleges módon nem egyes szám egyes személyben), ezért az ő gondolkodására jellemző rövid tőmondatok, egyszerű mondatszerkezetek uralják a könyv hangulatát. Másrészt azonban egyfajta „coelhós” együgyűség is jellemzi az egészet.

„Bizonyos értelemben az élet olyan, mint amikor apa meg ő úton vannak. Egy csomó ideig nem történik semmi. Csak mezők, mezők és mezők. Mindig ugyanaz. A nagy semmi. Aztán hirtelen valami megszakítja az unalmas láncot. A kocsik ezerrel tépnek, elé vág egy busz, és már attól félsz, neked jön, oldalt meg feltűnik egy hatalmas, rozsdás hirdetőtábla. Aztán megint a nagy semmi. De az jó hosszan.”

Ez az idézet lényegében az egész könyv kivonatát nyújtja. Nem újszerű a gondolat, hogy az élet egy út, mégis valahogy ebben az interpretálásban létjogosultságot adtam neki. És itt térnék ki a vakmerő címválasztásra: mégis milyen a boldogság? Komplex választ semmiképp se várjunk, de közben el lehet gondolkodni azon: nem lehet, hogy tényleg ilyen egyszerű a boldogság?

Adatlap

Eduardo Sacheri: Ilyen a boldogság 

Agave, 2016
Fordította: Smid Bernadett

, , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments