, , + 3 címke

Ernest Cline: ArmadaHa Ernest Cline előző regényének, a Ready Player One-nak Spielberg vállalta a megfilmesítését, az Armadáét minimum George Lucasnak kellene.

Ernest Cline két dologban van nagyon otthon: a geek szubkultúrában (ám annak minden ágában, a filmektől kezdve a könyveken és zenéken át a hőn imádott videojátékokig), és abban, hogy ezt a rajongását mindenki számára érthető és élvezhető formában átadja. Le merném ugyanis fogadni, hogy az Armada elolvasása után alig lesz ember, aki ne nézné újra a Spielberg-klasszikus Harmadik típusú találkozásokat, vagy ne keresne rá a Raid the Arcade kifejezésre (és találna rá Spotify-on, ami már önmagában zseniális húzás, de erről majd később).

Hirdetés

Az író ugyanis a Ready Player One-nál kitaposott ösvényen jár újra, vagyis sci-fi köntösbe bújtatva zúdítja a nézőre mindazt, ami az ő és számos kortársa fiatalkorát meghatározta. A középpontban ismét a videojátékok állnak, 18 éves főhősünk, Zack Lightman ugyanis a címadó Armada nevű űrszimulátor koronázatlan királya, a top 10-es világranglista örök résztvevője. Zack még zsebpénz-kiegészítő munkája során is játékok között tengődik: az Ász Csillagbázis nevű gamer bolt nagyrészt dologtalan eladójaként múlatja délutánjait. A suli–munka–játék hármas jelszó jegyében telő szürke hétköznapokból csupán az tudja kizökkenteni a félárva fiút, amikor egy délelőtt megpillant egy ellenséges űrhajót városkája fölött lebegni.

Ha az életre kelt videojátékok láttán bárki a tavaly bemutatott Pixel című filmre asszociálna, és emiatt rémülne el az Armada elolvasásától, ne tegye, mert – bár mutat néhány hasonló jegyet a két mű – hál’ Istennek itt egészen másról van szó. Cline ugyanis láthatóan azon gondolkodott el, hogy miért gyártanak egyáltalán (szimulációs) harci videojátékokat. Sőt, miért a popkultúra szerves és megkérdőjelezhetetlen része a sci-fi? De még ennél is tovább megy, és feltárja, mi okozta „valójában” a gazdasági világválságot. A válaszok pedig elképesztőek és viccesek. Elképesztően viccesek!

Ernest Cline

A történet szerint ugyanis az említett játékok nem puszta szórakozásként kerülnek emberek millióihoz világszerte, hanem azért, hogy felkészítsék az emberiséget a Föld védelmére, amikor a nagyon is létező és valós fenyegetést jelentő földönkívüli csapatok rátámadnak bolygónkra. Néhány évtizeddel ezelőtt ugyanis egy szabályos horogkereszt mintát láttak meg csillagászok a Jupiter Europé nevű holdján, ahova ezért azonnal űrszondát küldtek, melyre válaszul az idegenek támadást kezdtek szervezni az emberiség ellen…

Ez áll legalábbis abban a tájékoztató anyagban, melyet Zack és kiválasztott társai a Föld Védelmi Szövetség egyik bázisán hallgatnak meg, eddig halottnak és/vagy képzeletbelinek hitt tudósok vezetésével. Hamar kiderül ugyanis, hogy az FVSZ egy tényleg létező szervezet, ami évtizedek óta készül titokban az idegenek inváziójára, és dollármilliárdokat költ a high-tech hadászat folyamatos fejlesztésére (tudod, világválság). Ha ez nem lenne elég, újonnan toborzott katonatisztjeink azt is megtudják, hogy legutóbbi néhány armadás csatájuk során már valódi drónokat irányítva harcoltak, a Föld sorsa pedig kizárólag azon múlik, milyen gyorsan és hatékonyan tudnak reagálni a vészesen közeledő ellenfél támadásaira.

Ernest Cline: Armada

Amíg tehát a Ready Player One-ban egy szebb jövő lehetősége vitte főhősünket a virtuális világbéli kalandokba, addig az Armadában a szimulált valóságnak köszönhetően nyílik esély a valós világ megmentésére. Ami közös, az a számtalan geek szimbólum használata, melyek közül épp annyira fontos a már említett Harmadik típusú találkozásokban elhangzó ötjegyű dallam ismerete, mint az Emilio Estevez korai rövidfilmjeiben való jártasság (The Bishop of Battle), vagy a 2001: Űrodüsszeia egyik jelenetét ihlető Arthur C. Clarke-novella (Az őrszem) betéve tudása. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az egész szituáció, amibe Zack Lightman keveredik, mennyire emlékeztet például Ender Wiggin kalandjaira a Végjátékból.

Cline tehát ismét remekművet tett le az asztalra, mely néhol ugyan veszít alapvetően sodró lendületéből, mégis kötelező olvasmánya lehet minden kockának, vagy akár azoknak, akiket csak egy kicsit is érdekel a ’80-as és ’90-es évek popkultúrája. Külön öröm, hogy a végére tartogatott fordulat nem csupán kiszámíthatatlan, de közvetett módon még reflektál is az inváziós sci-fik logikátlanságaira, és egy kreatív és egyedi választ is kifejt például a „miért pont most, miért pont minket támadnak meg az idegenek” kérdésre. Úgyhogy nincs más hátra, tegyünk úgy, mint Zack: indítsunk el valami alkalomhoz illő zenét (ahogy főhősünk is minden alkalommal bekapcsolta „elhunyt” édesapja Raid the Arcade válogatáslemezét), és vessük bele magunkat az Armada lenyűgöző és szórakoztató világába!

Adatlap

Ernest Cline: Armada

Agave, 2015
Fordította: Orosz Anna

, , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments