Second_Jungle_BookRudyard Kipling mesekönyvében, A dzsungel könyvében más történetek is vannak Mauglié mellett. A változatos, egymástól független mesék megerősítik és árnyalják Maugli történeteinek világképét: az egész világra kiterjesztik az ember-állat harmonikus együttélésének eszméjét. Érdemes adni nekik egy esélyt!

Ha mégis felfigyelünk rá, hogy A dzsungel könyve nem ér véget Mauglinál, a többi történetre talán csak egyfajta kiegészítésként, pótlékként tekintünk. Az én családomban legalábbis így volt: az agyonolvasott, zöld fedelű könyv felénél nem jutottunk tovább, pedig a mauglimentes történetek körülbelül ugyanannyi helyet foglalnak el benne, mint a legismertebb fejezetek. Az persze már kiadó döntés, hogyan helyezik el egymáshoz képest a „fejezeteket”: ebben a kiadásban előbb Maugli történeteit olvashatjuk végig, aztán ha nem értük be ennyivel, jöhet Riki-tiki-tévi és a többiek.

Pedig Kipling koncepciója nem egészen ez volt: a történetfüzér eredetileg két kötetben jelent meg (The Jungle Book, 1894; The Second Jungle Book, 1895), és mindkettőben voltak a mauglis történetek és a másmilyenek. Azaz Maugli története nem összefüggő mese, hanem tematikusan összekapcsolható novellák csoportja. Ma mégis úgy tekintünk rá, mintha egyetlen, fejezetekre szabdalt mese lenne.

Hirdetés

a_dzsungel_konyve_kiplingMégsem kell senkinek szégyenkeznie, aki most hall először Kis Tumájról vagy Purun Bagátról. Nem véletlen, hogy ezek a történetek kevésbé ismertek. Mindegyikük különleges, mégis hiányzik belőle az a speciális minőség, az a sűrű gondolatiság és részletes kidolgozottság, ami Maugli történetét olyan vonzóvá teszi. Hiába próbáltam úgy olvasni a Maugli-meséket, hogy ezek is csak önálló „novellák”, nem ment: hasonló érzésem támadt, mint ami a legnagyobb fantasyk olvasásakor fog el. Tehát biztos voltam benne, hogy amit olvasok, az csak a jéghegy csúcsa, a világ láthatatlan részei is pontosan ki vannak dolgozva az író fejében, a történet pedig tetszőlegesen bővíthető. A Vadon Törvénye vagy az ehhez hasonlóan nagy kezdőbetűkkel írt, tehát szimbolikus tartalmat sugalló fogalmak olyan biztos hátteret adnak a történetnek, ami a többi, ettől független novellából hiányzik.

De akkor mégis mi van bennük? Ezek a történetek is az állatok és emberek egymás mellett éléséről szólnak, ami a legtöbbször békés, partneri kapcsolat. Maugli sajátos, zavaros határhelyzete természetesen hiányzik belőlük; a kidolgozottság mellett nyilván ez a megdöbbentő történetelem adja a Maugli-történetek népszerűségét. Ezeknek az elbeszéléseknek a fókuszában néha az emberek, máskor az állatok állnak, de mindkét fél reflektál a másikkal való kapcsolatára. Egyedül A fehér fóka című történet sokkol a kegyetlen fókavadászok rémképével – itt a címszereplő, kiválasztottként kezelt fóka küldetése, hogy ember nem járta helyet találjon a bolygón, ami szinte lehetetlennek tűnik. Érdekes viszont, hogy a Kvikvern című történetben megfordulnak a pólusok: itt az eszkimók lesznek a hősök, a szánhúzó kutyák a társak, a fókák pedig egyszerű zsákmányállatok.

kis_tumaj_kiplingAkadnak meghökkentőbb variánsok is, például A krokodilus története, amelyben egy szentként tisztelt krokodil szemszögéből ismerjük meg Indiát – az állat természetesnek veszi, hogy neki jussa az ember, hiszen ő a folyó ura, akit meg kell ajándékozni. És ezt – legalábbis szerinte – a falusiak is elfogadják. A már említett Purun Bagát viszont remeteként olyan partnerséget alakít ki az állatokkal, amelyben kölcsönösen számítanak egymásra, s az állatok még fontosabb társai lesznek, mint a közeli falu lakói (aki szentként tisztelik őt).

Az is tanulságos, ahogyan India megjelenik a történetekben, hiszen a két fókás sztori kivételével mind itt játszódnak. Ezek az elbeszélések a realizmus és a „mesés kelet” fantasztikumának határán egyensúlyoznak. Az állatok sok elbeszélésben az emberek szolgálatában állnak, ez a viszony viszont nem szolgaságként, hanem szintén együttműködésként tűnik fel. Riki-tiki-tévi, a harcias mongúz egy angol család önkéntes házőrzőjeként küzd meg az életveszélyt jelentő kígyókkal; a Kis Tumáj és az elefántok tánca arra emlékeztet, hogy az elefántok könnyedén elszökhetnének az őket dolgoztató emberektől, mégsem teszik; A királynő szolgái pedig már a címében egyértelművé teszi, hogy az indiai hadseregben „szolgáló” állatok ugyanúgy Viktória alattvalói, mint az emberek.

Rikki-Tikki-Tavi_coverHamis idealizmus? Lehet. Mondhatjuk, hogy Kipling tovább bonyolította az egyébként sem problémamentes angol-indiai viszonyokat azzal, hogy az indiai állatokat is belekeverte a gyarmati képletbe. Mégis gyönyörű az a világ, amit felfestett – jó érzés belefeledkezni és kicsit elhinni, hogy tényleg létezhetett.

, , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments