gelencser_forgatott_konyvekGelencsér Gábor új munkájában, a Forgatott könyvekben a magyar filmes adaptáció 1945 és 1995 között zajló történetét írja meg. Hiánypótló magyar filmtörténeti munka.

Lévén, hogy a film sokszor merít témát, ötletet az irodalomból, a filmtörténet egy speciális fajtája lehet az adaptációtörténet. Gelencsér könyve ennek felfogásnak egy jelentős, a magyar filmes és irodalomtörténeti szakirodalmat új nézőponttal gazdagító darabja. A monográfia nagyszabású kutatómunka eredménye, hiszen nemcsak a bő háromszáz filmes adaptációt számláló korpuszt – közelebbről kétszáz irodalmi művet és kétszáz filmet – vizsgálja,  hanem különös tekintettel van a történelmi-politikai, és ezáltal kultúrpolitikai tényezőkre: milyen az adott rendszer jellege, milyen erős a (nagyrészt) diktatúra, hogyan látszik meg a lenyomata a társadalmon és a művészeten, a művészettámogatáson, az irodalom- és filmtörténet kapcsolatán, valamint hogyan alakul az utóbbi az európai filmhez képest. Nem próbál meg a kortól, kontextustól független tipológiát felállítani, hanem a történet mint láncolat folyamatában helyezi el az irodalommal különféle mértékben átitatott filmeket.

A könyv két részből épül föl: az első történeti, a második esettanulmányokból áll. A Forgatott könyvek törzsét képező első rész nyolc fejezetre bomlik, aszerint, hogy hogyan változott a filmtámogatási rendszer, az irodalom szerepe a kultúrában és hogy az adaptálás mikor mennyire jellemzi a formatörténetileg jelentős, újító filmeket. A korszakokat tehát a különbözőképpen összefonódó filmtörténet és kultúrpolitika jelöli ki. A két elsőben, a koalíciós időszakban (1945-1948) és a szocialista realizmus idején (1948-1953), valamint az utolsókban, a nyolcvanas évek (1979-1986) és a kilencvenes évek (1987-1995) korszakában a legkisebb a filmtörténeti jelentősége vagy különlegessége az adaptációknak. Az időrendben középen elhelyezkedő szakaszban mutatja ki Gelencsér az irodalom alakító szerepét: az enyhülés időszakában (1954-1962), a magyar új hullám (1963-1969), illetve előzménye (1954-1962) és következménye (1970-1978) alatt. Fábri Zoltán, Gábor Pál, Kovács András, Makk Károly, Máriássy Félix vissza-visszatérnek az idézett rendezők körébe, nagyszámú, vizsgálatra érdemes adaptációt felvonultató életművük révén. Szerepelnek a kötetben filmesek egy-egy értékes mű okán is, mint Huszárik Zoltán a korszakalkotó Szindbáddal vagy Novák Márk a Szentjános fejevételével.

Hirdetés

szindbad_forgatas

A Szindbád stábja

Gelencsér egyszerre láttatja a kor általánosabb jellemzőit és foglalja össze a történetileg meghatározó vagy egyedülálló, hol jobb, hol gyengébb, hol ismert, hol elfelejtett irodalmi és filmes műveket, valamint összefonódásuk módját (pl. ugyanaz-e a forgatókönyvíró, mint az író; változik-e a végkifejlet a könyvbélihez képest?), az adaptációk arányát és súlyát, fluktuációját az adott korszakban. Minek hatására váltja le az irodalmat vezető szerepéről a film? A cenzúra, a politikai ízlés hogyan változtatott egy-egy forgatókönyvön, hogyan lesz néha egy sematikus műből árnyaltabb film, vagy épp fordítva? Mennyire követi a rendező az adaptálandó mű szerkezetét?

Például A 141 perc A befejezetlen mondatból c. filmjében Fábri Zoltán szorosan követi Déry Tibor regényének elbeszélésmódját, melyben emlékek, álmok, víziók kavarognak, viszont annyit egyszerűsít rajta, hogy mindezeket kizárólag a főszereplő Parcen-Nagy Lőrinc tudatához kapcsolja. A szorosabb kapcsolat bemutatására Huszárik Szindbádját idézem. A rendező az irodalmi mű metaforikus elbeszélésmódját is átveszi, sőt még egy lépéssel kijjebbről is szemléli a történéseket. A lineáris időrend felbontásával a történet időtlen környezetbe kerül, az eredeti mű és film kora a közös, ironikus és rezignált hangulat által találkozik. Tágabb példaként említeném Gelencsér megfigyelését egy egész korszakkal, a 80-as évekkel kapcsolataban, miszerint ekkor az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy a prózafordulat hiába jelentős az irodalomban, a filmben csak közvetett hatása fedezhető fel az „új érzékenység” elbeszélésmódjában (az elbeszélői én kiemelése és a hagyományos szerkezetek fölbontása, játékosság); másrészt viszont az ezt képviselő írók műveit nem igazán adaptálták.

darvastorocsik_marival_a_szerelembenA szerző a könyv körülbelül negyedét kitevő második részben egy-egy, többeket inspiráló klasszikus (Móricz Zsigmond) vagy kortárs író (Déry Tibor, Mándy Iván) szövegei alapján készült filmeket az írói életmű tükrében tanulmányozza, vagy egy alkotásnak hosszabb elemzést szentel (Erdély Miklós Verziója). Máskor a többet adaptáló rendezők, mint Gothár Péter egy visszatérő írótárssal, itt Esterházy Péterrel való közös munkájáról, munkáiról beszél. Kiegészíti a történeti részt, ahol a korszakok fölött átívelő életművek összegzése kisebb hangsúlyt kap, vagy megvizsgál olyan különlegesebb eseteket, mint Móriczét, ahol meglepően egyenetlen az adaptációk minősége és hűsége. Az ő esetében mindig a különböző korok számára fontos témát emelik ki: vagy a politikai-társadalmi problémákon van a hangsúly (Rokonok), vagy lélektani történéseken (Égi madár, Árvácska), és ez azt is meghatározza, hogy melyik irányba „hajlik” az adaptáció, azaz mire helyezi a hangsúlyt a filmben és mit hagy ki teljesen a szövegből.

Nagy feladat és nagy élmény végigolvasni Gelencsér Gábor monográfiáját. Nem tudom, a filmes diákokon kívül kihez jut majd el, de akihez el fog, nem csalódik majd: tartalmilag, nyelvileg és formailag is igényes, szép kiadást tarthat kezében.

Adatlap

Gelencsér Gábor: Forgatott könyvek – A magyar film és irodalom kapcsolata 1945 és 1995 között 

Kijárat Kiadó, 2015.

, , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments