Magazin

Horrorboncolgatás – A horrorfilm – Válogatott tanulmányok

ahorrorfilm_boritoHiába dübörög, újabb és újabb rekordokat döntögetve például a Walking Dead, a horrorfilm még mindig periféria-létre kárhoztatott műfaj – csekély számú magyar nyelven íródott szakirodalommal. Kárpáti György és társai a Filmanatómia-sorozat második – rajongók és laikusok számára is szórakoztató – kötetével javítottak az arányon. George A. Romero ajánlásával!

Tapasztalatom szerint a horror a legtöbb műfajnál  jóval  hevesebb indulatokat vált ki az emberekből. Sokan élből utasítják el a zsánert. Ami tulajdonképpen valahol érthető, hiszen a horror világunk feldarabolását tűzte ki célul. Sikerültebb filmjei építőelemeikre szedik szét a vásznon az emberi testet, lelket vagy társadalmat (gyakran egyszerre több területen is folyik a fragmentálás), a létezés legelemibb félelmei és vágyai után kutatva. Nem meglepő, hogy viszonylag gyorsan összekacsintott a pszichológia és a társadalomtudomány a műfajjal. Ezzel együtt még napjainkban is jelennek meg középkori boszorkányüldözést idéző vélemények. Miközben az átlag filmfogyasztó is meglehetősen felületes információkkal bír a horrorról

Kevés magyar nyelvű tömegfilmes szakirodalom születik, ami mégis, az jellemzően egy szűk réteg körében talál olvasókra (lásd Király Jenő munkái.) Mindenképpen pozitívum, hogy jelen sorozat egyértelműen szélesebb közönséget céloz meg, és mind a rajongók, mind a laikus érdeklődők számára szórakoztató, egyben hasznos olvasmányokat kíván megjelentetni. Nehéz vállalás. Mondhatni kötéltánc: legyen tudományos mélységű, mégis könnyen fogyasztható.

Vincent
Tim Burton: Vincent (1982)

A sorozat első része a  Címlapsztori – Az újságírószerep változása a hangosfilmben volt, középpontjában egy tematika állt. Alapját Kárpáti György doktori disszertációja szolgáltatta, amit ő maga dolgozott át könyvvé. A sorozat második darabja, a nemes egyszerűséggel A horrorfilm címet kapó tanulmánykötet, több szerzővel, fókuszban értelemszerűen a műfajjal. Érdekes, ahogy ez a két kötet követi egymást – számomra kicsit esetlegesnek hat. Ettől persze A horrorfilm nem lesz kevésbé hiánypótló,  és lényegében teljesíti a korábban megfogalmazott vállalásokat is. Azok is bátran kezükbe vehetik, akik pusztán érdeklődnek a téma iránt, és nem elkötelezett horrorrajongók, és nem is filmszakon végeztek, nagy eséllyel élvezni fogják. Ám oktatási segédanyagként is kiválóan használható akár közép-, akár felsőfokú képzésben részt vevő diákok számára.

A könyvben szereplő tíz tanulmány helyenként egészen parádés stílusban kalandozik például olyan izgalmas területeken, mint a női horror” értelmezési lehetőségei, ahol Varró Attila – többek között – a „melankolikus pszicho brutálnak” nevezhető látásmód jelentőségét elemzi, vagy a horror és az animációs film összefüggései, amit Varga Zoltán vesz górcső alá.

Napjainkban a horror a legszeriálisabb műfajok közé tartozik. Sorozatos rémálmok és rémálomsorozatok uralják a zsánert. A könyv két témába vágó tanulmányát Kárpáti György és Kovács Gellért jegyzi, előbbi írása a  franchise-ok, utóbbié a horror-sorozatok világába nyújt betekintést.  De olyan ritkán vizsgált témáról, mint a horrorfilm zenéjének története is olvashatunk Dargay Marcelltól. A paletta tehát rendkívűl sokszínű – megközelítések és értelmezési lehetőségek tárházát nyújtja. Enyhén hullámzó színvonalon. A sorrend klasszikus, a kötelező műfajtörténeti bevezetést az alműfajok ingoványa követi, ami után az érdekfeszítőbb részterületekre és konkrét kérdésekre koncentráló tanulmányok következnek. A sort pedig egy Romeroval készített interjú zárja, ami keretbe is foglalja a könyvet – mint a műfaj egyik alfája és omegája.

A szerzők listája impozáns, olyan jól ismert filmes szakírók működtek közre a kötetnél mint: Huber Zoltán, Kárpáti György, Kovács Gellért, Orsody Dániel, Schreiber András, Varga Zoltán, Varró Attila – de ott van a budapesti Krétakör zenei vezetője, Dargay Marcell és az ELTE filmtudományi mesterképzésének hallgatója, Farkas Viktor is. (Egy női szerző  színesítette volna a sort.)

dawn-of-the-dead
George A. Romero: Holtak hajnala (1978)

A horrorfilm kicsit minden akar lenni. Egyszerre tudományos és könnyed. Bevezető, de azért a kortárs tendenciákat is igyekszik számba venni. Tulajdonképpen teljesíti is, amit kitűzött, de nem csont nélkül. Belefut az ebben a mindenre vágyó elhatározásban rejlő tipikus alaphibába: az eredmény nem mondható jól körülhatároltnak és letisztultnak. A fő probléma, hogy a szerzők különböző mennyiségű és mélységű előzetes olvasói információs bázissal számolnak. Mégis olyan könyv, amit szívesen adnék valaki kezébe, aki csak felületes ismeretekkel bír a műfajról  –  még úgy is, hogy lehet, akadnának számára rázósabb szakaszok.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n szerzett MA diplomát filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakokon. Érdekli a streaming platformok világa. Szívesen készít interjúkat. Szabadidejében fotózik, néhány képe az oldalon is látható.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com