jeles andras_fuzetekMárcius 27-én van Jeles András színházi és filmrendező születésnapja, ennek alkalmából olvastuk újra a Kalligram Kiadó gondozásában megjelent Füzetek c. kötetét.

„(A pincér) kemény, agresszív pofacsont, éles metszésű fülek, ismeretlen ásványból való szempár könyörtelen jelenléte a tatár arcban: úgy viselkedik velünk – pedig a gyerek is itt ül kettőnk között –, mintha éppen csak megkönyörülne, szórakozottan, s csak átmenetileg könyörülne meg rajtunk.” (32)

Hirdetés

Nem szeretnék találgatni, hogy ki lehet a fenti személy, utal-e valakire, valamire, de nem lepne meg, ha Jeles ilyeneknek szólna oda némi óvatossággal, hogy „Főúr, füzetek”.

A 2007-ben „Főúr, füzetek” alcímmel megjelenő kötet évtizedek változatos jegyzeteiből válogat. Személyes, anekdotikus, szellemes, borús, vagy egyenesen kiábrándult, elképesztő, kétségbeejtő gondolatok, írások gyűjteménye. Több rövidebb irodalmi műfajt megtalálunk benne: anekdota, kommentár, szentencia, színházi és filmes ötletek. Írókat, költőket, filozófusokat idéz, kommentálja a szövegeiket, vitatkozik velük. Radnóti, Kafka, Cioran, Simone Weil, Tolsztoj. Albert Camus-re is sokszor visszatér. Pasolini szörnyű halála a francia író-újságíró Claude Mauriac (a híres író fia) leírásában. Szophoklész Oidipusz királya – új értelmezéssel: párhuzam az egyiptomi Ízisz-Ozirisz történettel, miszerint természetes volt Oidipusz törekvése és a bűne juttatta el oda, amit keresett, az egyesülést anyjával.

Festményekhez, tévében látottakhoz (legyen film vagy bármi egyéb), álmokhoz fűz jegyzetet. A szigorúan vett szépirodalom mellett naplókat, rendőrségi dokumentumokat, levelezéseket, feljegyzéseket is olvas és illeszt be a füzeteibe. A hétköznapokból, ismeretlen emberektől elcsípett beszélgetéstöredékek az elrontott, bizarr és talált fényképek gyűjteményét, Hórusz archívumot juttatják az olvasó eszébe. Vagy épp A kis Valentino első kockáit, melyeken a kamera távolról figyeli, hogy küzd egy férfi a cipőjére ragadt sárral.

jeles andras

Tömör vagy töredékes, elbeszélő, néha magyarázó, összegző és értékelő. Sokszor csak megfigyeli a környezetet és megtölti saját (kiábrándult és önironikus) látásmódjával. Felmerül a kérdés, hogy kié ez a rövid forma? Azé az íróé-e, aki nem tud vagy nem akar novellát vagy regényt írni? Ki nem forrott, de megtartani mégis megtartandó ötletek, mert el kell őket mondani. Egy-egy szöveg olyan kegyetlenül kiábrándult és éleslátó, hogy dermesztő tanulsága a csontig hatol.

„Életem nagyobb és döntő része a diktatúrában, a mézespusziként felpuhult kádárkori szocializmusban telt (el).

Most, az úgynevezett demokráciában megtapasztalhatom – amint korábban minden ingóra és ingatlanra a zsandárköltészet nyomta rá a bélyegét –, itt a szabadságban a rabszolgát beidegződései, szellemi horizontja és életszemlélete a  meghatározó. A módszerváltás utáni hatalmi elit ugyanis miközben rabszolgaként kezeli és használja a polgárokat, sok mindent megtesz azért, hogy e lélegző munkagépek, engedelmes adóalanyok valakiknek érezzék magukat. Legfontosabb, hogy a modern rabszolga – éppen mert rabszolga – meghatározónak képzelje magát a Fórumon: saját arcát, hangját, képzeletét, ízlését, ábrándjait ismerje fel a szórakoztatására rendelt médiában. (Íme, itt terül el – két zökkenő között – az életem: hátam mögött zsandár-költészet, előttem a rabszolgák vidámparkja található.)” (243)

Jeles visszatérő témái, motívumai a groteszk, furcsa, törékeny, sérült lelkek, dolgok, a gyerek (mint csoda – „Már nem él a kisfiú, aki így szólt: Mama, húzzál kesztyűt, mert este, amikor hazajössz, belelóg a kezed a sötétbe!(110) Elképesztő!), a hímtest és vonatkozó problémái, sok ismeretlenül felbukkanó és eltűnő nő, az élet, a halál és valamiképp Isten. Az öndefinícióját és világnézetét (amely témát át is adott fiának, Nemes-Jeles Lászlónak) meghatározó Soá, és a tény, hogy neki pont ez után, 1945-ben kellett születnie, kifakad itt is:

„Láss tisztán: Auschwitz, a Szörny pottyantott ki magából.

Nem tudod, miféle szüleményei vannak rajtad kívül, nem ismered a többieket – minden esetre te Tőle származol: innen kell megérteni a dolgot, mintegy a saját születésed felé haladó történet sápadt ellendrukkereként.” (34)

És ennek tudatában maradt mind mostanáig, lásd például a néhány éve, a Kaposvári Egyetem hallgatóival rendezett Auschwitz működik című színházi előadását.

A könyvben ott rejlik az alkotó szakaszok szüneteiben fellépő keserűség: „Ezek a feljegyzések – terméketlenségem gyümölcsei.” (116) Ezt az önostorozó mondatot hagyjuk meg neki, de ne felejtsük, hogy a gyümölcs mégis gyümölcs. Ha töredékekben is, Jeles mégis minden formában azt az egyetlen, szorosan összeszőtt életművét írja.

Adatlap

Jeles András: Füzetek„Főúr, füzetek!”

Kalligram, Pozsony, 2007.

, , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments