Magazin Papírfény

Esszencia – John le Carré: A titkos zarándok

John Le Carré novellákban is éppoly erős, mint regényben: A titkos zarándok az életmű egyik leghatásosabb darabja.

John le Carré az angol kortárs szépirodalom nagy alakjának számít. Művei közül a Karla-trilógia a leghíresebb, a benne megteremtett világgal: a Körönddel, a Moszkvai Központtal, a hidegháborús küzdelmekkel, és a borongós, szelíd, kérlelhetetlen, briliáns Smiley-val – aki a kémirodalom legpompásabb figurája, felülmúlva a 007-es britet is.

Látszólag az öregedő Smiley a középpontja ennek a novellafüzérnek is (mesélni hívják zöldfülű kémpalánták avatásához). Mégsem róla szól a regény; egy magát „Ned” néven emlegető hírszerző, Smiley pártfogoltja beszéli el az este történetét, beleszőve a kötet novelláit: saját visszaemlékezéseit. Ezek a rövid, epizodikus történetek néha pár óra, néha évek terjedelmét ívelik át, és – állítólag – felismerhető bennük néhány olyan anekdota, amit a valóságos brit hírszerző közösségen belül adnak szájról szájra.

„Hogy ezek a kémregények szépirodalomnak számítanak – és azon belül is kiemelkedőnek –, az főleg a megviselt karaktereken múlik. John le Carré a maga gúnyos stílusában igazán erőteljesen teremtette meg a kétes hit határain ingadozó, külsőre nagyon hétköznapi kémeket” – írtam az Árulásról, a Karla-trilógia első kötetéről; mivel a világ ugyanaz, A titkos zarándokra is éppígy illik a leírás. A megviselt karaktereket és kétes tartásukat kissé tán túlzásba is vitte le Carré: egy-egy novellája csaknem depresszív. Témái és figurái ismerősek – a vasfüggönyön átívelő kollegialitás, az eszmék és árulásaik, a megengedhetetlen szerelem –, de néhány új is felbukkan.

És Smiley figurája végigkíséri Ned életének botladozásait; ott figyel a háttérben, szálakat mozgat, tanáccsal szolgál. Kontextust ad. Mert a könyv igazán csak a Karla-trilógia után élvezhető: szükség van a világ ismeretére, és Smiley a kapocs, ami nemcsak narratív, hanem univerzális – morális, világlátásbeli, történelmi – egésszé fűzi a trilógiát és a novellagyűjteményt. (Arról nem is beszélve, hogy A titkos zarándok már az első oldalain elárulja legalább két korábbi le Carré-regény végét.)

A témák egységes füzérré állnak össze: Ned és Smiley morális kételyei, valamint Ned egyre érettebb önismerete adják A titkos zarándok ívét. Segít az időrend is – Ned saját életéből kiragadott történetei a múló évek sorrendjében követik egymást, a karakter fejlődése tehát indokolt. A könyv gerincét jelentő fejlődés természetesen a humanitás felé tart. Mint le Carré minden írása, ez is gyanakvó az elvekkel és a biztos megoldásokkal szemben, és nem csak hajlandó, de egyenesen törekszik esendő lényként ábrázolni minden egyes szereplőjét.

Szövegszinten A titkos zarándok kevésbé briliáns, mint le Carré legjobb regényei (pedig Orosz Anna fordítása, mint az az Agavénál megszokott, kiváló). A szerző humora is fakóbb. Amiben azonban tündököl, az a sűrítés. Néhány nagy könyve túlírtnak érződik; nos, itt aztán nem merül fel ez a probléma: A titkos zarándok komplett le Carré-történeteket sűrít novellisztikus terjedelembe, azok morális és emberi súlyával, történelmi és személyes tanulságaival együtt.

Koncentrál adag Körönd; kémvilág-esszencia, le Carré-sűrítmény: intenzív irodalmi élmény.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com